Belső tanú

Belső tanú

 

Majd egyszer, elég erősnek érzitek magatokat, hogy bábutok megmérettessen, és patkolatlan talpa legyen, a szabad gerincű fának, hogy állandó élő erő járja át a zárt cipőben veszteglő, üzenetet hordozó akaratot. Mert kényelmetlen lábbelitek menetelése hasztalan erőd felé tart, s az ősöregen ácsorgó salgó szintjei és deszkázatai is messziről integetnek magányod bölcsőjének. Palánkjai üresek. Rajztalan, karctalan szürke útvesztő. Cserébe tartóssága erős lábakat ad, de nincs szavatosságát megőrző emléki tartalommal megtöltött tárgy. Az emberi feltöltődés, mások parancsára vár.

Szenvedsz. De ez éltet a remény helyett, mert a lustaság vezérel, kényelmetlenül érzed magad ha kezdeményezned kell, kiállni magadért s igazadért, ott ahol legszívesebben elsunnyognál a világ hírnökei elől. Badarságokra építesz, gyönge alapokra helyezed a minőségi hangsúlyt s mikor a benső himnuszod trombitálni kezd. Elég már! Nagyot nyelsz, és mész tovább, változások nélkül, rendületlenül hajt előre a modern világ.