Az óra körbe jár

Az óra körbejár

A múzeumban töprengő festmény, ott fészkelődik a falon.

Izegnek-mozognak sarkai, míg a szögek nem engednek.

S nem tudja hogyan feleljen meg, a szép arany keretezésnek,

Szürke fátyladat húzod magad után, mi, ezernyi szempárrá tört,

hosszún, elnyúló tükrök üvegcseppjei.

S végei, töredezettek, akár a hajadnak tűhegyes tincsei.

De a földhöz csapódott, törött keretnek, púpos háta,

nem enged, diafilmben lebegtet téged.

Láthatatlan kéz szorítja, ökölbe, uszályod legvégét.

Csörlő ránt vissza, sebesen teker a videómagnó,

hogy újra ott ékeskedj, mindenki számára,

falba ágyazva, s a negatívokat rögzítse a lelkednek,

egyetlen, dobozkája. Újra!