Átváltozás

Átváltozás

 

Szomorúan hallom, egy csillagotok kihunyt az égen,
S nem lesz többet útjelző, nektek az éjjel,
Kihűlt helyébe, fekete lyukat, égetett Ő,
És onnan tekint le, húz magához téged.
Kinyúlsz felé, nyújtózol érte, pöttöm gyermekként
éget a láz, hogy találkozhass vele, damilon lefelé lógó,
Columbia űrsikló. S mellette, gyerekszobád faláról, néz
vissza rád, a fekete poszter. Láthatatlan gyűrűjében,
a szeretet vonzását mosolygó, végtelen lélekhordozó.