Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Apró történelem
Essran_Rothmor• 2020. augusztus 7. 18:39 • olvasva: 121
Kiszáradt barázdáit vájta földbe
a pusztaság. Hatalmas parcellákat
hasított ki belőle a cipzár. Suhant,
a füstölgő agytól meghajtott kocsik sora,
S rajta, kezdett fohászába a liliputi karaván.
Add vissza nekünk piciny templomunk!
Szent imáinkban élőknek alakját.
Halottaink boldogan síró keresztjét,
Homokban sorvadó testeknek vigaszát.
Hozz megint esőt, s legyen újra tenger!
Tűzben forgatható, gazdag nyársakat,
Azon pirul majd minden finomság.
Ígérd meg nekünk ezt hatalmas óriás!
S mi is veled virrasztunk, halálod óráján.
Sírj értünk, s tartsd alá dupla tenyered!
Ereszd ki lassan belőle, folyódnak tavát!
Hogy megérhesse a következő nemzedék,
A te lelked létezésének nagyságát.