A kiválasztott

Vigyél oda fényt, hol a sötétben magány sírdogál,

Tárd ki szíved, hogy a nap sugara meglékelhesse 

a kétely tengerének apró evezőiből táplálkozó vízesést.

Felszárítsa, simára csiszolva a reménynek új lapályát, 

S a fény forrasztása tartós hegek kérges testét adja,

Hogy elkészülhessen, a veteránok, kíméletlen páncélja.

Üssön rést, találja meg minden gereznavért gyenge tükörképét,

Vásson el rajta, az ellenségnek félelemből szőtt fekete kardja,

Mert, címeres vörös szőttes óvja a bátrak összeverődött céhét,

Mit csak egy kalandozó tarthat bal kezében kitámasztva,

S jobb kezéből, sziporkázva tüzel az ismétlő nyílpuska.

Tier Nan Gorduin, a kilencedik lobogó választottja.