Essran_Rothmor blogja

Essran_Rothmor•  2022. december 3. 07:17

Elhamvadt

Csüngő szavaidon kapiskál az idő, serceg

 rajta a süket körző, s a bakelit, ami a te

 zenédet játssza, oly monoton és lebegő. 

Lufiba sűrített esszencia, a markánsan

 csípő fűszer, hallhatatlan tartalommal

 teli bölcső, Fröccs. Tornyos falait a pohárnak,

 síkfutó állkapocs padlása mássza, sátor

 árnyékot vetve, sapkát adva a garatnak.

 Vitorla nélküli öbölében hánykolódik 

az árnyékhajó, hullámszegény lékekből

 áramlik tova a szabad fonal. S a távolba

 mutató fókuszban, pillant fel a hang.

Essran_Rothmor•  2022. augusztus 20. 13:53

Azonosság

Fiatal vagy s csenevész? Gondolatokban
szegény! A jelenkor és a múlt gyermekének
könyve! Elfáradt körözött, megalkuvó penész!
Vagy szakadt lapokból tanítod a gógyid,
s gugyit palackozol az emberek
asztalára. Töltve nékik egy kört, hogy mindenki
fejébe szálljon a dicsőség. Mennyire is büszkék
magukra, a tévelygő szerzetek! Habzó intellektusuk,
gúny, és más kirakós darabjai. Ego flinták, édes tölcsérek. Zizivel
felszórt, strasszosan csillogó kúpok a fagylaltjuk tetején. Baldachinos
ágytükörbe süppedő úszkáló szemét. Üledék és zacc. Felfelé
kapaszkodni vágyó akadék, elfeledett lét, s a pillanatnyi
nyomormámorban érlelt adalék. Erőltetett szolgaságba
fojtott szintemelés. Csontos ujjú, élethosszig tartó fekete pecsét.

Essran_Rothmor•  2022. május 23. 15:19

Szépséges

Gyönyörű szemeid, akár két kecses gesztenye,
és úgy ülnek s kívánkoznak, hogy az alatta,
lágyan pihenő mandulalevél, életre kelti 
magjaidnak ellenállhatatlan vonzerejét. 
Úgy-úgy, vonz engemet hozzád, 
s a pöttyös felsődre, finoman simuló
ceruza szoknya látványán, csak kapkodom
a levegőt. Mély dekoltázsod látva, mit 
csókjaimmal hintenék a bűvölet kertjébe repít,
s állva csodálom halmaid selymes tekintetét,
megpillantván tetején, a szerelem, vágy gombocskáit.
Nekem adva, őt s őket, formás tomporod
hajlatában megbújó, zabolátlan forrást. 
Hogy érezhesd, a lelkem súlyában rejlő talányt, 
az ingerek hullámvasútját. 

Essran_Rothmor•  2022. május 8. 13:04

Részben

jer hozzám, hamulány. Merre pitiszkálsz? 

Hol költöd fonaladnak árnyék haját,

bontod szét hálódnak, dús hajzatát?

A nagy A-t. S miért teszed ki kebleid

margójának görbe vonalát, tested

ruganyos magányát, hamvas bőröd 

felett uralkodó, égbe vesző, ékes

iker medálionodnak vágyakozó lángját.

Essran_Rothmor•  2022. április 18. 19:15

Egyszer, láttam életemben


egy olyan leányt, ki nem hagyta

meglocsolni magát. Haja, akár a

villámló fekete selyem, ruhája

a tétova szürkület. S akkor, tiszta 

szemeiben, egyszerre izzott fel,

az éjközép és a Hold. Vihart támasztva,

időért kiáltott a sors, hogy egyszer 

még megtalálhassam Őt. És nem a 

tojásokért, egy kupa itókáért.

Hanem azért, mert szerettem Én.