Erzsi-Zsu blogja

Hajnali harmatból nagyot hörpint,

őszi avarban bódultan lépdel,

mérges szél felkapva táncba röpít,

pompás színkavalkád benne ébred! 

Szívemből, hát hozzád szólok,

Zokogva izzik a csókom, 

Ahol nyoma sincs napsugár,

Látom kihűlni éj-zugát, 

Amikor a sóhaj fölszáll,

Dalolva lélek is föl áll,

Néked a mosolyom küldöm, 

Én lelki szépségben fürdöm, 

Kedvesen szaladnék, s küzdöm!

Csöndszín verseskötetem lassan elkészül

annak reményében írtam ezt a kis versemet!

Fogadjátok sok szeretettel!

Őszi remény

Álmatlanul siránkozom, 

az éj sötétje rám nyomul,

kigúnyolva csillag torzul,

igazság kiül arcomon.

Tán' ki is gyúlnak a fények,

melegség költözött belém,

a csendes ősz ad még reményt, 

tűrök, és álmodok szépet! 

Itt a nyuszi, ott a piros tojás,

de, hát előbb lesz az imádkozás,

csak aztán jöhet a falatozás,

és ebből bizony nem is lesz fogyás, 

asztalon vár a bárány, a sonka,

mellette a torma és a kalács, 

jó étvágyat kíván az anyóka, 

pedig nem is vagyok mester szakács, 

másnap reggel jön ám a sok legény, 

illatos kölnivízzel locsolni,

el szavalja a megírt költeményt,

mielőtt tudtam volna szólalni, 

nyakon önt egy vödör hideg vízzel,

de, hát ezt én már nem bírom gipszel,

ám érte csak az a tojás jutott, 

amit nyuszi, farka alá nyomott! 

Az idei április

nem öltözteti

menyasszonynak, 

és koszorúslánynak

a tavaszi fákat!

Ejj , de szeszélyes 

vagy április, 

megértelek, 

hisz én is nőből vagyok. 

Fájdalmadban

nyáron is osztozom. 

Mikor az érett

gyümölcsöd leve

folyik az ajkamon... 

s nem érezhetem ízét, 

s nem haraphatok beléd,

hisz a tavasz hidege, megölt 

mielőtt megszülettél volna!

Mert az idő megfoszt, 

de benned van a jövő erő!