Zsibongva tétován

Virágkehely csordul,
harmatban megfürdet,
szeretetet koldul,
bánatot megszüntet.
 
Nyugtatja a szívét,
bársony virágszirma,
szemed opál színét,
ölelni elbírna.
 
Zsibongva tétován,
ringat olykor vágyat,
oly halovány csodám,
dalolja a mámat.
 
Megannyi kegyelmet,
önzetlen kivívtam,
viharvert szerelmet,
Istenre rábíztam.
 
Imával harcoltam,
lengi mosolyt nékem,
múltamon tiportam,
buzdít engem érzem.
 
Szeretet dallamát,
szívembe bezárom,
a csend akaratát,
hagyom, hogy átjárjon.
 
Szemed tükrén fények,
virággá alakít,
a lázas remények,
hisz ő bízva tanít.