Vajon miért e mosoly?

Egy szürke reggelen,
életem kedvetlen,
vidít a képzelet,
jött a volt kedvesem.
 
Íriszében ott a
múlt, parazsát hordta,
lelkét csitította,
s felém kiáltotta:
 
- Várj meg te szerelem,
mosolyod kegyetlen,
elkapja a szemem,
lerázom kecsesen.
 
Bársonyos hangodat,
lám belém vackoltad,
mosoly csalt álmokat,
áldom az álmomat.