Torz tükör!

Elém teszem az eltorzult tükrömet,              
régi önmagamat így kézen fogom,
belenézve meglátom közönyömet,
látványom átélem... bele borzongok.
 
Tükröm bal felén a múlt, jobbján jelen,
egymás mellett: ráncos hölgy, ki verset ír,
és a lány, kinek szemében könny terem.
de kezében nincs toll. Csendben terhet sír.
 
Tán jobb lett volna fájdalmát kiírni,
csak titkon várhatom suttogó hangod.
hogy tudd, csak alázattal tudom bírni,
ha nem szólsz, s hogy te okozod bánatom.
 
Veled élem valódi önmagamat,
mi nem más, mint egy elhamvadt pillanat!

------------------------------------------

Elém teszem az eltorzult tükrömet,
régi önmagamat így kézen fogom,
belenézek látom a közönyömet,
ám, látványom látva beleborzongok.
 
Tükröm egyik fele múlt, másik jelen,
egyik felében ráncos hölgy aki ír,
mellette, fiatal arcán könny pereg,
jó lett volna szenvedést  kiírni.
 
Azt a sok átélt fájdalmat kibírni,
ej hát, titkon hallom suttogó szavad,
csakhogy tudd, alázatot adsz mint mindig,
felejtsd bánatod, mert gyógyíthatatlan.

Veled élem valódi önmagamat,
mi nem más, mint hamvadt varázspillanat!