Tisztul a lélek

Oly kedves a tisztuló lélek,
méh zümmög elviszi az évet,
repdes, virágra bimbót füröszt,
emléket őriz, elmélyül közt.
 
Feledni kell a múltnak mérgét,
keres boldogság fényt és békét,
valami dalt dúdol kint a szél,
a szeretettől már elalél.
 
Tanulj meg igazán szeretni,
tiszta mosollyal elengedni,
odakint Rigó dala szól hát,
benne van a féltő szívnótád.
 
Hallgasd a dalom, elmúlt évek,
boldog az álom, múlt úgy éget,
Pipacs felpirkad harmat könnyel,
válaszul szeretet özönnel.
 
Búcsú lassan lépdel szívbe zár,
zokogó szép emlék, oly de fáj!
Szívből tudd mondani;- hát menj el,
menj most, mert el kell, hogy menj,- menj el!