Szerelemre szomjazva

Itt a szerelem kehely,
igyál velem belőle,
a lelkem mint egy szenthely,
nedű mi meg nem ölne.
 
Éjen ringató a hév,
vörös ég alja tüzel,
nékem állj kiált a rév,
csillag fényével üzen.
 
Kelyhed nedűjét iszom,
a véremmé kiáltom,
fénylő reménnyel bírom,
huncut csókodat várom.
 
Szerelemre szomjazva,
átölelve a vágytól,
érző tüzét megtartva,
a boldog örömláztól.
 
Sötét éj leple lopja,
üres maradt az ágyam
csillagtól meg sem kapja,
csendben altatom vágyam.