Néked álmodom

 
Eladom a holnapi tegnapomat,
csillogó sugarát Néked álmodom,
ráolvasom a féltő mámoromat,
régi életemen elgondolkodom.
 
Fénylő csillagokkal, itt-ott rám koppint,
elrepít a mesék birodalmába,
suttogó illúzió el sem kopik,
szemfényvesztés van az ő hatalmában.
 
Fehér lapra rajzolom álmaimat,
kértem hozd elő a gyermeki létem,
hát el ne űzd a gyűrött vágyaimat,
játszadozó emléke a reményem.
 
Az életem örök harc és küzdelem,
hol az egészség, hol a létem a tét,
ott az elmúló idő, a gyötrelem,
belőle álmodom, szeretet jelét.