Meggondolatlan

A tenyereidbe vettél,
mint egy szárnyaszegett lepkét,
kitárt kezed, s elengettél,
nézted lepke büszke lelkét.

Ott voltam a karjaidban,
ígérted el nem eresztesz,
kérted bízzam szavaidban,
mindentől megóvsz, megvédesz.

De egy gondatlan szavaddal,
szívembe mély sebet szúrtál.
Tudsz élni bűntudattal,
mellyel engem megbántottál?

A tükörbe nézve látom,
kaptál esélyt, nem is egyet,
döntésem én vállalom,
nyaldosd, hát csak fájó sebed.

Élet sokszor megbüntetett
meggondolatlanságodért,
rájöhettél, nem teheted,
gondolkozz élet célodért!

Szívem, lelkem megbocsájtott,
harag bennem nincs egy csepp sem,
eszem feledni nem tudott,
sajnos ezt most is így érzem!