Lyukas zokni

Lyukas a zoknim ím látom
lábam ujja kikandikál
mesélem a történetét
vidám oly üde bábszínház
 
vacogó tekintet elvész
vidám kacaj fergeteges
a sok gyerek elhallgatott
a szívük örömtől repes
 
nekik tetszik a parádé
zokni kerül a lábamra
sóhajodat felém küldi
nagyujj kap ám dührohamra
 
rá támad a kisujjamra
-bocsi! Se baj;- Mondja másik!
Öröm ünnep, és vidámság
fénytől ragyogva sugárzik!