Lassú mély lélegzet

Ez egy olyan nap amikor
ködbe veszik a képzelet,
a lelkembe beletipor,
fájó szenvedő érzelmet.
 
A párás könnyem megfojtja,
a múló érző emlékem,
szürkeségét fel nem oldja,
ím az életemet féltem.
 
Régi, meghitt szép álmokat,
halál mardossa, oly vádló,
belül fáj minden gondolat,
a bocsájtást mégis gátló.
 
Félelem kúszik torkomba,
a lelkem hangosan zihál,
levegő után kapkodva,
lásd riadtan engem bírál.
 
Elszorítja a torkomban
hangosan dobogó szívet,
hagyná, hogy múltról álmodjam,
szeretet ez az üzenet.