Erzsi-Zsu blogja
VéleményRím nélküli gondolotok!
Valahogy úgy érzem magam,
mint egy erdőben,
a kiirtott fák közt.
Ahol egyedül maradtam,
a kivágott rengetegben.
Kérdés, kérdést vet fel...
Felelet nincs is talán!
Hova lett a tavalyi nyár,
a sok-sok kedves barát?
Hordozza mindenki
a saját búját-bánatát.
Kiírni ezt nem írhatod, mert
kiirtanak mint az erdőben a melletted lévő fát!
Ha netán szeretetből mellé szegődsz,
kitörölnek a figyelőből!
Van olyan fa amely
oly erősnek, nagynak érzi magát!
S mit tesz a kicsivel...
eldönti, elnyomja a gyenge fát!
Elgondolkodom...
Mitől lett Ő oly nagy...
A nagy nem támasza a gyengének...
Szép délutánt!
Halálba vezetve!
Gondolatom fut szabadon,
velem szárnyra kél mondatom,
mondd, Te Isten, mit is vétett,
az a sok gyermeki élet.
Egy őrült elméje miatt,
akinek az esze kihagy,
miért is engedted Uram?
Fájdalmas szülői tudat.
Halálba vezethet ennyi
életet, kitől kérhetik
vigasztaló feleletet,
a gyászukon enyhíthetne?
Jaj, ez oly iszonyú bánat,
Istenem, Te ezt mind láttad!
- Kérlek, adj hát, a szülőknek,
vigaszt az elcsüggedőknek!
Ím azt kérded, ki a hibás,
oly mindegy már, ez nem vitás!
Hiába sok vélemény már,
Hozzátartózó lelkét lásd!