Erzsi-Zsu blogja

Egy szürke reggelen,
életem kedvetlen,
vidít a képzelet,
jött a volt kedvesem.
 
Íriszében ott a
múlt, parazsát hordta,
lelkét csitította,
s felém kiáltotta:
 
- Várj meg te szerelem,
mosolyod kegyetlen,
elkapja a szemem,
lerázom kecsesen.
 
Bársonyos hangodat,
lám belém vackoltad,
mosoly csalt álmokat,
áldom az álmomat.

Én játszom a szavakkal, vagy
a szavak játszanak velem?
Én szárnyalok, vagy csak
a fantáziám szárnyal?
Lélek vagyok a szemedben,
vagy a lelked szeme vagyok?
Vágyakra éhezem, vagy
rám éheznek a vágyak?
Én sóhajtok a reményért,
vagy a remény sóhajt értem?
 
Én iszom a szerelemnedűjét,
szerelemnedű iszik belőlem?
Felforrósodik a gondolatom,
a gondolat forrósodik belém?
Én kertembe tévedtél, hogy
tévedhettél ilyen nagyot?

És ez lett belőle!

Ölelésem

Én játszom a szavakkal, vagy
a szavak játszanak velem?
Én szárnyalok, vagy csak
a fantáziám szárnyal?

Vágyakra éhezem, vagy
rám éheznek a vágyak?
Én sóhajtok a reményért,
vagy a remény sóhajt értem?

Én iszom a szerelem nedűjét,
vagy a szerelem iszik belőlem?
A kertembe tévedtél. Hogy
tévedhettél ilyen nagyot?

Mondd, mitől leszek én közhelyes,
ha kimondom azt, hogy szeretlek,
beléd estem, mint éj sötétbe,
ragyogó mosoly ellentéte?
 
Kék ibolya, pipitér, neszén,
selymes pázsit, lázas, vak remény,
elcsépelt a giccs, szóflanc hegyez,
minden leírt szó, itt lényeges.

Lefesteném a kék árnyalatait,
első lépésnek, egy lélekvidító
égszínkék ontja véletlen bájait,
türkízkék, oly szeretetet indító.
 
Indigókékbe rejthet zafírkéket,
bársony kék habjába mártó folyamat,
öleli a sötétkék bölcsességet,
" fent-lent " adja a szeretet vágyakat.
 
Kislány szeszélyével, játszik az ecset,
pappírra festi a kapcsolatait,
búzakékből előbújt a képzelet,
kitörlöm a kéknek mázolmányait.

Megadott szavak: véletlen, rejthet, folyamat, lépés, kapcsolat.

Ébresztő nyuszi kalandra fel,
a Húsvét ízes illatra kel,
tojás, sonka, kalács,
tűzet olt a szakács,
s lány, a locsoló botjára lel!