Erzsi-Zsu blogja

/ Sírvers viccesen /

Fejfámra

Felírom csüggedten.
Lucifer mint látom,
temetett testetlen,
tervezte halálom.
 
Fekete koporsó,
sötétség bugyrában,
esély már utolsó,
átverem búsásan.
 
Fejfámra írva van,
ne sirass meg engem,
létem halhatatlan,
itt a halál csendem.
 
Vissza is fordulok,
levetem bilincsem,
jó nagyot vigyorgok,
halálnak beintek.

Nem tudom miért
miért nem zokogok
hisz szakítottál velem.
 
Tudatom súgta tán...
 
Nem is véletlen...
 
Jobb lesz talán nélküled
odafent a magasban
fekete madár károg
azt károgja;
- nem kár - nem kár!
 
Félve hátranézek
látom elmenni

Fennhangon kérdem;
- mire várok?
Vége!

Képre írodott!
 

Nem szerettem soha iskolába járni.
 A pokolba kívántam. Jobb lett volna bármi.
 Nem hullott a porba mégse a sok adat:
 okos fejbe temettem el a tudásomat.

Oportó piros a lőréd,
testem tüzes mintha főnék,
a véremet szaporítod,
gondolatom felvidítod.
 
Felhajtalak a tegnapra,
bút ráhagyom a holnapra,
mustodat én meg nem iszom,
mert csak a véredben bízom.

/ Próba /

Egy
piciny
képzelet
reményekben
körvonalaznak.
 
Vágy
álom
legmélyén
érzéseink
fel-felragyognak.