Erzsi-Zsu blogja
JátékCsalódás
C ifrán cáfol csalódottságom
S imán sebezi sajátságod
A dnád akciós aljasságod
L éhűtő létedre lázálmod
Ó vod ócsárolt okosságod
D urcásan dúdolt durvaságod
Á lcázott álmodat átlátom
S iránkozik szívdobbanásod
Kétértelmű szavak
Nyár első napján szép kék az ÉG,
orcámra a nap tüze pírt ÉG.
CSAP vize orcám csillapítja,
Öcsém szúnyogra CSAP, s bódítja.
Tóparti FŰZ zenél a széllel,
amíg a húgom engem kérlel,
Nézem, fa alatt gyöngyöt hogy FŰZ,
húgom ruhámra is gombostűz.
Minden reménye beléje HAL.
Itt a Tóban úszik nekem, HAL?
Ha nem fogod ki, ne légy PIPA,
füstje csillapít, itt a PIPA!
DERÉK legény az én jó párom,
húgom nádszál-DERÉK, meglátom.
Bánatot SÍR a két szép szemem,
szerelmet fed a SÍR bűntelen.
Haza úton nagy már a DUGÓ,
vacsorakor pukkan a DUGÓ.
Még a HOLD csodás fényét nézzük,
nagy HOLD pipacs földjét fürkésszük.
VÁR romjait is megcsodáltuk,
megvetett ágyban VÁR az álmunk,
a karjaid közt ébredezni,
s a múlt pillanatát élvezni.
Varázslatos éj tükör verse
Nyújtózik a késő este,
betakar a nyugodt éj leple,
szerelem is ébredezik,
horizont köré teljesedik,
csillagfénye hívogatja,
fáradt nappalt pihenni hagyja,
földre vigyáz a sötétség,
megvilágítja a Hold-vénség.
Megvilágítja a Hold-vénség,
földre vigyáz a sötétség,
fáradt nappalt pihenni hagyja,
csillagfénye hívogatja,
horizont köré teljesedik,
szerelem is ébredezik,
betakar a nyugodt éj leple,
nyújtózik a késő este.
Színjátszó ősz
Ősz színjátszó ruhát ölt a fákra,
mert önző módon tükrözi fák színét,
tavat festi vörösesbarnára,
az izzó napfénye még szebbé teszi.
A tó csillogó fényén csend honol,
sima víztükör ringatja árnyékát,
nádasban halak, rácsodálkozom,
gondolataimat is elringatja.
Belesajdult a szívem, hogy ezt a
szépséget sajnos eddig nem láthattam,
karcsú fák, mint a lányok dereka,
érző szívvel feledni ezt nem lehet.
Április tavasza
Napsugár araszol az ablakon,
hívogat, csalogat kifelé kertbe,
ülök diófa alá, hallgatom
a Rigó füttyét, s eltettem lelkembe.
A cseresznye virága, bódító
illatos rózsa bokor az útmentén,
virága oly kecses és ámító,
a meggyfámat menyasszonynak képzelném.
Végtelen utat fa szegélyezi,
illatos hárs kíséri párom haza,
naptól a vándort is védelmezi,
ez április büszkén fénylő tavasza.