Erzsi-Zsu blogja

Játék
Doli-Erzsi•  2018. július 11. 11:44

Csalódás

C ifrán cáfol csalódottságom
S imán sebezi sajátságod
A dnád akciós aljasságod
L éhűtő létedre lázálmod
Ó vod ócsárolt okosságod
D urcásan dúdolt durvaságod
Á lcázott álmodat átlátom
S iránkozik szívdobbanásod

Doli-Erzsi•  2018. május 31. 17:20

Kétértelmű szavak

Nyár első napján szép kék az ÉG,
orcámra a nap tüze pírt ÉG.
CSAP vize orcám csillapítja,
Öcsém szúnyogra CSAP, s bódítja.
 
Tóparti FŰZ zenél a széllel,
amíg a húgom engem kérlel,
Nézem, fa alatt gyöngyöt hogy FŰZ,
húgom ruhámra is gombostűz.
 
Minden reménye beléje HAL.
Itt a Tóban úszik nekem, HAL?
Ha nem fogod ki, ne légy PIPA,
füstje csillapít, itt a PIPA!
 
DERÉK legény az én jó párom,
húgom nádszál-DERÉK, meglátom.
Bánatot SÍR a két szép szemem,
szerelmet fed a SÍR bűntelen.
 
Haza úton nagy már a DUGÓ,
vacsorakor pukkan a DUGÓ.
Még a HOLD csodás fényét nézzük,
nagy HOLD pipacs földjét fürkésszük.
 
VÁR romjait is megcsodáltuk,
megvetett ágyban VÁR az álmunk,
a karjaid közt ébredezni,
s a múlt pillanatát élvezni.

Doli-Erzsi•  2018. május 17. 15:49

Varázslatos éj tükör verse

Nyújtózik a késő este,
betakar a nyugodt éj leple,
szerelem is ébredezik,
horizont köré teljesedik,
csillagfénye hívogatja,
fáradt nappalt pihenni hagyja,
földre vigyáz a sötétség,
megvilágítja a Hold-vénség.
Megvilágítja a Hold-vénség,
földre vigyáz a sötétség,
fáradt nappalt pihenni hagyja,
csillagfénye hívogatja,
horizont köré teljesedik,
szerelem is ébredezik,
betakar a nyugodt éj leple,
nyújtózik a késő este.

Doli-Erzsi•  2018. április 13. 16:43

Színjátszó ősz


Ősz színjátszó ruhát ölt a fákra,
mert önző módon tükrözi fák színét,
tavat festi vörösesbarnára,
az izzó napfénye még szebbé teszi.
 
A tó csillogó fényén csend honol,
sima víztükör ringatja árnyékát,
nádasban halak, rácsodálkozom,
gondolataimat is elringatja.
 
Belesajdult a szívem, hogy ezt a
szépséget sajnos eddig nem láthattam,
karcsú fák, mint a lányok dereka,
érző szívvel feledni ezt nem lehet.

Doli-Erzsi•  2018. április 4. 19:16

Április tavasza

Napsugár araszol az ablakon,
hívogat, csalogat kifelé kertbe,
ülök diófa alá, hallgatom
a Rigó füttyét, s eltettem lelkembe.
 
A cseresznye virága, bódító
illatos rózsa bokor az útmentén,
virága oly kecses és ámító,
a meggyfámat menyasszonynak képzelném.
 
Végtelen utat fa szegélyezi,
illatos hárs kíséri párom haza,
naptól a vándort is védelmezi,
ez április büszkén fénylő tavasza.