Erzsi-Zsu blogja

Lili mesél.

Csókodat én el is kapom,

szereteted meg is tartom,

pilleszárny némán csendesül,

kedves mesében részesül. 

Tilinkó bújik odúba,

vadvirág a szép kapuja, 

Lili amint a könyvbe lép, 

dalolja a kedvenc mesét. 

Remegő gondolat hittel felel.

Titkos magányom mereng fellegen. 

Túlélő bezártságom betemet. 

Aprócska imám Isten kegyelme. 

/Akrosztichon. /

Mielőtt a múlt fájdalmán osztozom, 

Egyre hangosabb az imám óhaja,

Gondod legyen minden pillanatban, az

Áldásod reám osztani! Istenem! 

Létemet erős hitemnek köszönöm, 

Látom átsegítesz minden helyzeten, 

Oldozz hát fel kérlek, bűneim alól,

Köszönöm a könyörületességed! 

/Akrosztichon/

Giccses gondolat cikázik,

Oktalan szidalmat hozhat,

Nem hiszem, hogy szavam téved,

Dalol bennem tán a kétség, 

Olykor fájón haragtalan, 

Lángoló érzésem mélyen, 

Dúdolja akarat dalát!

Átélem hitem ritmusát,

Tudásom, létem halk szavát! 

Nem a képe, 

csüggedő színkavalkád, 

borús felhő könnyet

talál!

Megzabolázd, 

bódult csendhalált áraszt,

így félelmet keltő

vágyat!

Felébreszted, 

szunnyadózó parazsát

hallom, szív ritmusos

hangját!

Esti csendben, 

ásít a lélek harang, 

mely nyugalmat áraszt,

falshang!