Erzsi-Zsu blogja

Ej, de kerek eme mese,
fegyverem fekete szemem,
erre emelt egyetlenem,
lehet gyermeteg szerelmem,
lelkemet Mennybe emelem,
ez csendes percem, december,
kedvelem eme versemet,
mert tele kereken e-vel,
felteszed Egekbe kedvem,
engem lelkesen szerethet.

Szolgálati közlemény : A LÉLEKSZÍNEK  Antológiában K.J. 2015  Három versem megjelent!

Hajnalban halk neszre ébredezem,
ablakba csizmám Télapóra vár,
szívem ünneplőbe öltöztetem,
hallgatózom, csoszogást hallva már.
 
Valaki, takarom alatt matat,
kutyám morog, - ott a piros ruhás,
vicsorítva ugatja;- nem szabad,
a Mikulás mondja;- na most futás.
 
Utána lopódzok, az ablakból,
lázasan kifigyelném Őkelmét,
ahogyan meglép, zavart kudarcból,
bár lám, ez lett az én balszerencsém!
 
Kint csikorog a hideg zimankó,
Télapó tőlem, már ki is osont,
de párás az ablak, ez nem frankó,
gondoltam magamban ez nőbolond!
 
Csettintéssel indítaná, szánját,
házból lopózna éj leple alatt,
jégen eljárja, elesők táncát,
ó, így pont ott, a nadrág elszakadt!
 
De, ne csak rajtam kuncogjál nagyot,
a pórul járt Télapót, pléd csavart,
jobb lett volna, szemem csukva hagyom,
s vicces éjszakám álomba zavart!

Nem keresi a fityinget,
csóró, földről szedi csikket,
körülötte szutyok buzog,
megöleli éji szurok,
az ilyen-olyan viharok,
életét ellepi a sok,
a bátor vágyálmát szövi,
régmúltat szívébe döfi,
savas esőt űző permet,
nem jár már néki becsület,
hiányzik folt a ruháján,
álmában íz jár a száján,
álmodja ágyat és párnát,
a hamuban sült pogácsát,
biztonságos burok reped,
ezért éjjel meg is dermed!

Játék, megadott szavak; permet, szurok, bátor, szövi, párna, savas, dermed, hamu, burok, folt.

Egy kis játék a Fórumból!
Megadott szavak: borzongva, pikkelyes, bután, apad, fürkésző, korong, kátrány, süpped, vánkos, ordít.
 
Borzongva nézi,
kezével érzi,
ím, bárgyún, bután,
néz ám oly furcsán,
koldulna csupán!
 
Közönyt fürkésző,
ott heverésző,
pikkelyes halat,
kéne egy falat,
edd a vágyadat!
 
Nap korong forog,
tétova csoszog,
sirámnak kárán,
forró a kátrány,
ordít, a látvány!
 
Apad a mersze,
van ám tettese,
mélyére süpped,
vánkos(on) csügged,
mert ez őrület!

Vágtatott a végtelen léten át,
Lakattal zártam a bolondozó
Lelkem, ami mégsem omladozó,
Búcsú nélkül engedjük el egymást.
 
Nincs bennem harag, sem szomorúság,
Nincsennek, nem voltak édes álmok,
Amit hidd el, én már nem is bánok,
Csak játék volt, ehhez kell ám tudás!
 
Nem látom arcomon, kínzó könnyem,
A szívembe szép emlékké szőttem,
Csak egy játék, ezért nem búsulok.
 
Belém már nem marhatnak fájdalmak,
Hidd el hiányod nem hoz borzalmat,
És lásd, én örökre elnémulok!