Erzsi-Zsu blogja

Napok óta nem látom Skary-t?

Ki tud felőle?

Minden könnynek bánata
Minden szónak bája van
Minden könyvnek ára van
Versemnek alázata

Magamra maradtam
a gondolataimmal.
 
A Postás helyett
ma a levelet
a szél hordja,
az áll a levélben,
hogy Ősz van!
 
Míg a fa levetkőzi
a szép zöld koronáját,
a földre hulló levél,
csendben megpihen,
s ott rőt-barnává színeződik.
 
Örülj a színeknek,
hisz vidámságot ad,
örülj a napsütésnek
amik megérintenek.
 
A sárgásbarna levelekből azt is kiolvasom;
-nem sokára búcsúzom,
levált a Tél,
meghozza a dermesztő hideget,
vakító fehér hó-paplant terít a tájra
s a föld téli álomba szenderül.

Lehetetlen elmondanom,
mit ad nekem a csend.
A lélek kapuja csak
csordultig szeretve nyílik meg.
Becsukom szemem, úgy hallom,
hogy zörömböl odabent.
Futnál előlem,
rejtőznél szívembe,
ó, testemnek merész vágya,
titkolt kóbor lázzal,
rongyos tudattal,
ne tépázd a létem.
Szívembe jöjj Isten
ott vannak az álmok, s vágyak.

A múlt éjjel fronthatás,
ami fel-felébreszt,
a sötétség elvitte az álmom,
egyre erősebben dúdol a szél,
azt dalolja vihar közeleg.
Beteg szívem érzi,
összevissza kalimpál,
nyugtatgatom, altatom,
aludj drága szív,
ne foglalkozz az égi képpel.
A felhők egyre jobban fodrozódnak,
csitteg-csattog,
és rázendít,
leszakad az ég.
Beleremeg a szívem,
s megnyugodva reggelre elalszik!