Erzsi-Zsu blogja

Fáj a szívem, fáj a lelkem,
megint megcsalt az érzésem,
segítsél, hogy elvíseljem,
nekem nincs is több kérésem,

én kedvességem igénye,
a szerethető kicsi lénye,
és szívem érzékenysége
a minden napok kelléke.

Lelkem ordítva kiabál,
csitítom én, ne kiabálj,
ejnye, "Bözsi", hát nem látod,
mindenkiben csak jót látod!

Jóságodat nem is bánod,
visszakapod minden álmod,
meglátod, nagyon ráfázol,
erre az élet rácáfol!



Elfogadva 2013. November 16.

Kis kertemben a levelest
gereblyéztem kupacokba 
szelet oda ne rejtegesd
a szél máris belekapott

ide - oda belefújva 
felkapta megtáncoltatva
erre én is csak megállva,
elmerengve, gondolkodva

néztem kedves kis játékát
elképzetem őket mint ha
a kisgyerekeket látnám
mosolyogtak, viháncoltak,

önfeledten futkároztak,
táncikáltak, játszadoztak
és egymásba kapaszkodtak -
most is hallom kacajukat!
 
Elfogadva: 2013.szept.23.

Már csak eggyet alszunk és utazunk! Ki várja?

Eszembe jutnak a régi
felejthető emlékeim,
messze távoli és égi,
pergnek a félelmeim

filmembe bele csöppentem,
benne önmagamat látni
ijesztő, hisz már felnőttem,
életemmel ráfelelni

kértem segítsd ezt megélni,
a rosszat elfeledni,
mindig szépre emlékezni,
immár csak is jók közt lenni.

Kaszással szemben játszhatunk,
olykor - olykor mi nyerhetünk,
kis haladékot kaphatunk,
örüljünk már, hogy élhetünk!