Erzsi-Zsu blogja

Jóisten éltessen!

Névnapodra küldöm,
köszöntőm csendüljön,
szíved felderüljön,
holnapnak örüljön!

Kívánhatnék Néked,
sok kedveset szépet,
de az Istent féled,
ám ők óvják léted.

Én csak annyit kérek,
sok boldogság érjen!

Kedves Zsókák, Erzsik, Böbék Boldog Névnapot!

TÖKÖT SÜTÖTTEM EBÉDRE,
FINOMSÁGOT HOZTAM LÉTRE.
IDE ÍROM A RECEPTJÉT,
MIELŐTT ELFELEJTENÉM;-
 
MONDOM:- végy egy üde spárgát,
le ne hámozd ám a héját!
Mosd meg, vágd ketté, s kimagozd,
tedd félre, a sót hanyagold!
 
A filézett csirkemellet
mosd és aprón szeleteld fel,
a szép nagy hagymát, fokhagymát; -
A KÁVÉDAT KI NE HAGYD MÁR!
 
a karalábét, cukkinit
tisztítsd, aprítsd,- PIHENJ KICSIT!
HA MEGMARADT MINDEN UJJAD,
KEZDJÜK EL ALKOTÁSUNKAT!
 
ÍM VÉGEZTÉL AZ EGÉSSZEL,
KÉSZÍTSD, ÍZBIMBÓD VEZÉREL,
IGYÁL KÖZBEN FOLYADÉKOT,
TUDD IZZADNI VÁLADÉKOT!
 
Serpenyőbe zsiradékot
hevítsd hagymát;- OTT SZÁNDÉKOD,
SIESS VELE, OLY KELENDŐ,
ÉHES NE MARADJON BENDŐ!
 
ETTŐL A CONI SEM HÍZOTT!
szórd bele a felaprított
hozzávalókat és dinszteld.
ÚGY NÉZZ RÁ, HOGY NAGYON TISZTELD!
 
Közben a tepsibe rakom
a ketté vájt tököt, - adom
serpenyőbe fűszert, lisztet.
NYELVEMRE TESZEK BILINCSET!
 
Vegetával jól megszórom,
vigyázva ám mert elsózom,
őröltborsót, majorannát.
KI NE FELEJTSD, AZ ANGYALÁT!
 
Tűzről levéve két tojást.
DE REMEK LESZ EZ A FOGÁS!
Már kész tölthetem a tököt,
később a sajttal befödöm.
 
Bemelegített sütőben,
úgy másfél órát sütöttem.
A NAP HARMINC FOKOT MUTAT,
ITT BENT ÖTVEN FOK BÓDULAT!

CONI = malac

Ülök az ablakom előtt,
kávém kortyolom, s felderít,
utca zaj zengi létezőt,
belül csend, a nap rám legyint.
 
Fojtogat a képzeletem,
pillanatot megunta már,
elmém sistereg ott csendben,
vonszol megadóan talán...
 
A jelen sürget ám időt,
elém meredtem szótlanul,
a csend mégis siketítő,
édes harcom maradt alul.
 
Álmom érintése ábránd,
belül mégis úgy őrlődöm,
érzés akaratos bálvány,
így lebegve csak tengődöm.
 
Benne szíved sugallata,
hisz vágy erős, mégis úgy mar,
s megcsap a reggel illata,
az aranyló nap oly fukar.
 
Íriszemben múló fénye,
lám felvidít a szép emlék,
a hiúságnak törvénye,
s lelkem hagyom csendesedjék.

Lásd nem tudok semmilyen
szép hangszeren játszani,
csak egyedül a szívem
húrját tudom pengetni.
 
A szűz-fehér pappírra
így rímjeim faragom,
nincs erre meg gyógyírja,
hogy, de csapnám már agyon.
 
Szerelmet sírba ásnám,
egyre sírja delejes,
lelkemből nem is bánnám
kiírta, hogy szerelmes?!
 
Nos "szerelmével" beszél
na, de nem tudván?! Bíz az
szó nélkül otthagy, s lelép!
Szerelem te sántítasz!
 
A sok kérdés itt maradt,
mondd csak, hát te szerelem
dönts olvasó Te magad...
én meg mire kellettem????

Oly kedves a tisztuló lélek,
méh zümmög elviszi az évet,
repdes, virágra bimbót füröszt,
emléket őriz, elmélyül közt.
 
Feledni kell a múltnak mérgét,
keres boldogság fényt és békét,
valami dalt dúdol kint a szél,
a szeretettől már elalél.
 
Tanulj meg igazán szeretni,
tiszta mosollyal elengedni,
odakint Rigó dala szól hát,
benne van a féltő szívnótád.
 
Hallgasd a dalom, elmúlt évek,
boldog az álom, múlt úgy éget,
Pipacs felpirkad harmat könnyel,
válaszul szeretet özönnel.
 
Búcsú lassan lépdel szívbe zár,
zokogó szép emlék, oly de fáj!
Szívből tudd mondani;- hát menj el,
menj most, mert el kell, hogy menj,- menj el!