Így hozta el az ősz hírét

Így hozta el az ősz hírét...

Kandallóban világít a kályhatűz,
Lépkedem, színes avaron áthágok,
Bent melegíti lelkem, s már tovaűz,
Kint reszketnek a fák, és a virágok.
Láttad-e már a vén hajnalt könnyezni?
A szürke köd helyébe szép rőt színt kér,
Napnak fénye erejét kezdi veszni,
Mikor az őszi táj dacolva kitér.
Amott rám csüngött a Napnak mosolya,
Könnyedén terít le ily színes csodát,
Itt oson a fák közt, szélnek sikolya,
Elhordja az avarszőnyeg bársonyát.
Didereg a reggel, lám ráfagy a köd,
A fehér arculat könnye odaköt.

Második verzió

Költöző madarat, hideg tovaűz,
Lépkedem, színes avaron áthágok,
Napszemében hiába van ott a tűz,
Mégis reszketnek a fák, s a virágok.
Láttad-e már a vén hajnalt könnyezni,
Mikor az őszi táj dacolva színt kér?
Bús nyár, jégvirággal kezd egyezkedni,
A szürke köd ráfagyva aludni tér.
Amott rám csüngött a Napnak mosolya,
Látom és érzem, nyárnak a lábnyomát,
Itt oson a fák közt, szélnek sikolya,
S elhordja az avarszőnyeg bársonyát.
Didergő reggel, gyöngyök cseppje a köd,
A fehér arculat könnye odaköt.

A harmadik verzió

A vándor madarat hideg tovaűz,
Oson a fák közt, a szélnek sikolya,
Napszemében hiába van ott a tűz,
Amott rám csüngött a Napnak mosolya.
Láttad-e már a vén hajnalt könnyezni?
Látom és érzem, nyárnak a lábnyomát,
A bús nyár hagyja életét elveszni,
Szél hordja az avarszőnyeg bársonyát.
Lépek a színes avaron áthágok,
Az őszi táj dacolva nyarat idéz,
Mégis reszketnek a fák s a virágok,
A szürke köd ráfagyva aludni tér.
Fehérre dermedt reggel oly szigorú,
A ráfagyott könny-cseppje mily szomorú.