Hazudik a tükröm

Doli-Erzsi•  2017. december 11. 18:06

Szeretem az íriszed szép tükrét,
Varázslatos fénye oly vakmerő,
Mégsem találom benne a tüskét,
Hiába tükrömben nincs vonzerő.

Arcom ráncán tükröző érzelem,
Égette az élet-vágy hiányát,
Továbblépve létem a mérlegen,
Hallom tükröm oktalan álcáját.
 
Orcámra ráfagyott a silány múlt,
Lelkem a ködbe réved, s hazudik,
Míg a vigasz éveim alá bújt.
 
A pillantás mi egymásba nyugszik,
Lassan a gondolatom hozzásújt,
És már a hangom is el-elcsuklik.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Doli-Erzsi2017. december 12. 20:39

@Törölt tag: Mária köszönöm a kiemelésedet és a kedves véleményedet.
Szép estét. Erzsi

Törölt tag2017. december 12. 18:44

Törölt hozzászólás.

Doli-Erzsi2017. december 12. 07:49

@skary: Tükröm, tükröm mondd meg nékem...
- csak is a Skary lehet legszebb e vidéken!
Hihihi
Szép napot!

Doli-Erzsi2017. december 12. 07:45

@Mikijozsa: Miklós küldök egy képet a versemhez találtam, nagyon tükrözi a versem mondanivalóját.
Köszönöm, hogy itt jártál és véleményt hagytál.
Szép napot!

skary2017. december 12. 05:44

mond meg nékem ki a legszebb e vidéken?

Mikijozsa2017. december 11. 18:30

gyakorlatilag a tükör alkalmatlan az ember teljességének bemutatására, mert amit mutat az csupán fény és árnyék játéka, kiérzem ezt a versedből, gratulálok