Fellegekbe szállok...

Egyre csak csendes magányomat látom,
Mert temetem, siratom az életem,
Feketébe öltöztetem a lelkem,
Ám nem hagyom, hogy soha többé fájjon.
 
Figyeld hát, sötét Fellegekbe szállok,
Kiteszem fájó szívem tenyerembe,
Oly balgán kiáltok a Végtelenbe,
Jégkristály bölcsőmben odafönt mától.
 
Angyal mellém száll, bölcsőmet ringatja,
Érző fájó szívemet vigasztalja,
Lám parányi szikra, s reszket a testem.
 
Olvadó jégkristály bölcsőmbe fekszem,
Szívét a szívem mellé beleteszem,
Fülembe szeretet szavait mondja.