Elveszett remény

Ím sajogva érzed hiányt,

lelkedben van a szeretet,

mi megcsalt, nincs más, csak sirám,

jutalmad érte, keserved! 

Oh, te vén Hold, elloptad a

csillogó, tündöklő fényem,

múlt szeretet varázslata,

nincs is már ki óvjon-védjen.

Megtaposott szeretetem,

tombolni hallja szenvedőt,

s ki tudja merre lelem meg ,

a megszelídített erőt.

Legyilkolod a múlt lelkét,

pusztítsd a halvány reményét,

letörlöd a vérző sebét,

szívbe zárod emlékképét.