Ébredezve

A tavasz hangos harangja,
fülembe rímet faragja,
pompás színébe öltöző,
oly üde fényben fürdőző.
 
Kerti, mezei virágok,
Ibolyák és Hóvirágok,
ébredve bújócskát játszik,
ím, hát velem parolázik.
 
Kapom is a szeretetét,
lassan ontja a melegét,
nékem egyre csak hízeleg,
virág mind nekem integet.
 
Rétek fénylő csillogása,
a napfény simogatása,
jöttét, a friss tavaszi szél,
szellő szárnyán hírül vigyék.
 
Szívemben nyugalmat áraszt,
szellő arcomat nem sápaszt,
múlt a Tél színtelensége,
Tavasznak tiszteletére.

/ Egy régi versem átdolgozása! /