Csak mosolyod mi csodás...

Csak mosolyod mi CSODÁS színezi SZÍVDOBOGÁS,
hajnali nyár RAGYOGÁST zengi a bús BENYOMÁST,
alkonyi fény GYÖNYÖRÉT kései nyár ÖRÖMÉT,
ostoba búja RÖGÉT harsona játssza PÖRÉN,
 
Lám Te vagy ISTENI SZÉP kép, mi elűzve IDÉZ,
szemsugarát AMI ÉP tükrözi, KENCEFICÉZ,
s jön gyönyörű SZERETETT éjszaka és NEVETETT,
szád kacagón PIHEGETT száz ölelést ne FELEDD.

/ Pentameter /

Csak mosolyod mi csodás színezi szívdobogás,
hajnali nyár ragyogást zengi a bús benyomást,
játssza a jó szerepét, hogy mikor az nem elég,
ostoba leple csiszolta erős örömöt suhanó a reményt.
 
Lépte, Uram mifelénk, a vihar vad erőt töri mára,
távoli cél csak előre forog, s az a szív üti balra,
s lám Te vagy Isteni szép kép, kit elűzve idéz,
szánja szavát, velem élet, sugarát ami ép.
 
Most szeretett dalomért, nem adott egy erős tele kincset,
vágy hitem égeti képzetem, ám nyit elém, mi vakít, de
mert szerelembe dalolva jutott, örömét ragyogón töltve,
ám felidézve ne érje nyomát, az idillt köti kendőbe.
 
Alkonyi fény gyönyörét, kései nyár örömét,
ostoba búja rögét harsona játssza pörén,
s jön gyönyörű szeretett éjszaka és nevetett,
szád kacagón pihegett, száz ölelést ne feledd.