Bánatos Napsugár

Búsul a Napnak sugara,

mert a felhő eltakarja,

néha elő-elő bukkan,

mint mosolygos, ki arctalan,

a felhőkkel cicázó szél,

fellegekben Napnak mesél,

a faágak közt cikázó

Napsugár, mint vitorlázó,

a sötétkék ég fellegén,

megbúvó Napnak nem regél,

hisz könnye máris csorog,

így a szíve vizben tocsog,

mint követ a patak partján,

egyre csak mossa szüntelen,

szólítom Szírének hangján,

hogy csak még egy kis türelem,

de újra elő bukkanhat,

a Napnak fénylő sugara,

és máris szebben ragyoghat,

s elmúlik égnek vihara!