Az éj fénye

Oldhatatlanul fonódott
körém az éj sötétsége,
az érzés álomba sodort,
íriszembe beleégve.
 
Lágyan ölelt a megvetett
ágyam, érző rejtekébe,
a Csillag utat keresett,
vágykincset vitt a testébe.
 
Játssz még, te tündöklő Angyal,
megtűrt kegyelemmel megáld,
bársonnyal takart a hajnal,
s lám kék habja, szürkére vált.
 
Titkon álommá égette,
és vak szerelmet suttogott,
vén Hold hajnalt méregette,
így Csillag égre pislogott.
 
Reggeli fény türelmet ad,
a Napsugár hagy múlandót,
amely boldog örömet ad,
lelkemben hagy maradandót.