Álmot szőttem

Illatozó reggeli lét,
bilincsbe fogja a szívét,
érzelem szirmait ontja,
harmat most ölébe bontja.
 
Hallgasd hát, mának a vágyát,
a reménnyel teli álmát,
gátját átszaggató tükrét,
gyenge virágszirom fürtjét.
 
Szintelen fényben keresem,
szívtől szeretve fellelem,
Féltő hamuszürke fényét,
eldugom szívem reményét.
 
Mert szeretni engem tudj ám,
csoszog az érzelem tusám,
érzőn végtelen életem,
becsukott szemmel nézhetem.
 
Oktalan zenél a létem,
szíved erőtlen úgy féltem,
lopakodó az bűnös éj,
ölelve vár az idő, s lét.
 
Suttogja a langyos szellő,
újra ragyogja éltető,
szerelmet adó félhomály,
ó, hát engem féltőn csodálj.