A zavartságom csendje

Nyitott érzések messze elvisznek,
és bezavart a mély libikóka,
már nem tudom, hogy kinek is higgyek,
sikoltó Múzsa, tekert a szóba.
 
Csodálkoztam, - ki mondja a szépet!
- gondolkodtam,- és ki mond igazat?
Dönteni nem tudok,- le kell lépnem...
Itt bent keresem a válaszomat.
 
Zavartságom kergetőzik bennem,
eddig hitem vezette pennámat,
megtépett lelkem helyre billentem,
fájó csendemet sohase bánjad!

Gondolatom zegzugot lát mában,
a könnyeim mossák földi foltját,
bíznom kell a csendem múlásában,
ihletem meghozza az akkordját.