Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A verslábak közt...
Doli-Erzsi• 2016. november 22. 08:52
A verslábak közt, itt-ott botladozom,
porba hull, a szürkére szabott hibánk,
sejtelmes reményben, szívünk úgy dobog,
gyógyító szerelmet teríted miránk.
Körbevesz alkony megcsillanó fénye,
nyújtózik szüntelen, gyönyör a neszén,
ölelő karod, érintés reménye,
sajgó reggel, csillagképe a szemén.
Fenséges napnak ezüstös sugarán,
mámoros vággyal gyöngéden szárnyalok,
a fény táncra kél, ébredés hajnalán,
szerelmünk heves tűzében bízhatok.
Doli-Erzsi2016. november 22. 14:42
@Molnar-Jolan: Jolika, kérlek nyugodtan oszd meg velem a véleményedet, mert biztos, hogy van! ... ha itt nem publikus írd meg prívátban!
Nem vagyok sértődös fajta!
Ölellek.
Molnar-Jolan2016. november 22. 13:45
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Doli-Erzsi2016. november 22. 12:44
@skary: AzévagyTeférfibű, énmegnőbű! Hihihi :)
skary2016. november 22. 11:41
én valami másmilyen lábakrú ámodok :)
Doli-Erzsi2016. november 22. 11:24
@Bugatti350: Köszönöm István:)
Bugatti3502016. november 22. 10:47
Kedves Erzsike!
A verselemző is segíthet, ha odakattintasz... remekül láttatja a vers felépítését...
Köszönöm válaszod!
István
Doli-Erzsi2016. november 22. 10:19
@Bugatti350: Köszönöm István! Ezek még nem mind kész versek, és sok versem sohasem fog elkészülni!
Köszönöm a véleményedet.
Üdvözlettel. Erzsi
Bugatti3502016. november 22. 10:03
tükröződött.....tükrözött...vagy trükközött!.... ez egy kicsit old a feszültségen...:)) ...csiszolgatnám még, de a java remek! :)