A szerelem szonettje

Oly messzeségbe réved a tekintet,
Lüktetőn keresem a nézőpontot,
Ahol a lelkem víg színe megfogott,
Szerelem pázsitján boldogan intet.
 
A szívünk ölelve fonja át érzőt,
Lelkünknek tükrözi szerelmes vágyát,
Ím láthatod a csillogó szem párát,
Ne fossz meg szerelem, adjad elnézőt.
 
Vígan táncol, szeretetre éhes fény,
Ölelő szeretet hatol át lelkén,
Összefonódó szerelem vágy alél.
 
A dermedt csend válaszol, ami ringat,
Beszűrődő harmatos fény puszilgat,
Oly csodás ez az érzelem, szárnyrakél.