Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A meglelt csendem
Doli-Erzsi 2018. október 3. 18:14
Vállamra telepedett a csend,...
vajúdik hangtalan,
haldokló lelkem itt bolyong
a fagyott űr peremén.
Harsog már a hangom,
csitulni hagyom sebzett életem,
erőt hintek, mielőtt rálelek.
Érzem minden idegszálammal
a fájdalom vérző sikolyát,
nehéz súlyát.
Mert belül dobol a hangom,
oly lassan vánszorog a lelkem,
zajong a szép dallama,
csendben is hallom néma dalát!
Doli-Erzsi2018. október 4. 19:22
@skary: Skary menemjókerested! :)
Szép estét!
Doli-Erzsi2018. október 4. 19:20
@Mikijozsa: Köszönöm kedves Miklós a szavaidat.
Szép estét!
skary2018. október 4. 06:36
érdekes én meg semmit sem találok :)
Mikijozsa2018. október 3. 20:15
ahogy múlnak az évek egyre erősebbnek kell lenni, ez pedig ellentmond annak, hogy a test épphogy nem erősödik már, igen de a lélek...annaqk muszáj, gratulálok a vershez