A meglelt csendem

Doli-Erzsi•  2018. október 3. 18:14


Vállamra telepedett a csend,...
vajúdik hangtalan,
haldokló lelkem itt bolyong
a fagyott űr peremén.
Harsog már a hangom,
csitulni hagyom sebzett életem,
erőt hintek, mielőtt rálelek.
Érzem minden idegszálammal
a fájdalom vérző sikolyát,
nehéz súlyát.
Mert belül dobol a hangom,
oly lassan vánszorog a lelkem,
zajong a szép dallama,
csendben is hallom néma dalát!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Doli-Erzsi2018. október 4. 19:22

@skary: Skary menemjókerested! :)
Szép estét!

Doli-Erzsi2018. október 4. 19:20

@Mikijozsa: Köszönöm kedves Miklós a szavaidat.
Szép estét!

skary2018. október 4. 06:36

érdekes én meg semmit sem találok :)

Mikijozsa2018. október 3. 20:15

ahogy múlnak az évek egyre erősebbnek kell lenni, ez pedig ellentmond annak, hogy a test épphogy nem erősödik már, igen de a lélek...annaqk muszáj, gratulálok a vershez