Erubina blogja

Mudfield - Békességben részlet

Pocsékul indul minden nap
A pulzusom még ingatag
Megyek, mint koporsóvivő
Persze mindez múlt idő
Mostanra stabil vérnyomás
Reggel kávé, fogmosás
Pezsgőket is bonthatok
Könnyebben jönnek a mondatok

A vásznat újrafestették
Feketéről átváltott a kép
Siralmas volt, boldogtalan
Új lapra írtam át magam
Sok szarból épült újra vár
Rossz volt az út, de szép a táj
Nem bánt, hogy bántott eleget
A múltam, mit most temetek

Felnőttem végre
Úgy érzem, hogy minden rendbe' van
Telnek az évek
És elfogadtam újra önmagam
De mégis félek
Mert azt hiszem, hogy minden rendbe' van
Végül meg tényleg
Egyedül halnék meg, gyámoltalan

Horus - Szolgasors _ részletek

A doboz üres, 72 órája ébren,

azt sem tudom merre járok, merre húz az élet éppen.

félbetépett lapok, félbehagyott munkák,

félbevágott életekről, hallgatnak az utcák.

alszik a vidék, kezem megremeg a toll alatt,

nem értem meg a dűnékből, miért csak a por maradt.

Felemészt a harag, teher húzza lábam,

sárga csekkek várnak lenn a postaládában.

üres a hűtő, de még üresebb a zsebem,

mikor a családomra gondolok könnybe lábad a szemem.

arra tanított az élet, mindig álljak fel,

de minden este fárasztó, ha leülnél de állnod kell.

el a kezekkel az életemtől, minden áron,

harcolok, de meddig még, ez nem az én világom.

A tudás, amit kaptam, tudom pótolhatatlan

Gazdag vagyok fejben, mégis csóró maradtam

A jövő homályos, nem látok túl a holnapon
Haraggal és hálával van tele minden mondatom
De nem adhatom fel, a fajtám lábra áll a trében
Te ha gáz van összeomlasz, mint a kártyavár a szélben
Amíg én fázom, nálad jobb az idő lehet
Nekem a szívem didergett, ha jöttek tornacipős telek
Mégis büszke vagyok arra, hogy a mocsokban is nevettem
Ha körül nézek, ürességet látok a szemekben
Magamba fojtom, de a büszkeségem felordít
Hogy apám egész életében hiába melózik
Talán, a zseton neked több a zsebedben
Engem a nélkülözés nevelt, még sincs könny a szememben
Megtörnek emberek, ha szolgasorba lépnek
Ezért hálát adok én is, mikor jobb napokat élek
De a tudás, amit kaptam, pótolhatatlan
Gazdag vagyok fejben, mégis csóró maradtam

Horus - Se pénzem se ruhám_részletek

Elegem van abból, hogy bármerre nézek,

Nem látok már lassan valódi értéket.

Se pénzem se ruhám, de mond csak neked mivan?

Tökéletes szelfi egy kibérelt kocsiban.

A zsebem üres még, de én a szebb napokat várom,

A cipőm is elkopott, mégis az utamat járom.

Nem lehetek szegény, még itt van mellettem a család,

Az apám, az anyám, a testvéreim, és pár barát.

Egy hang, a fejemben ami nem hagy nyugodni engem,

Hogy úgy menjek el innen, amit tudtam azt megtettem

és ha kifizettem a számlát lelépek,

Úgy, hogy nem hajtott soha érdek.

Megfordult nem egyszer hogy megrágott és kiköpött a világ,
Ezerszer meghaltam már akár egy fél betépett virág.
Néha tanár vagyok, néha bukott diák,
Minden utcasarkon lesnek rám az elkövetett hibák.
Jöhet bármi, az élet mindent elvehet,
De tőled még akkor is sokkal gazdagabb leszek.
Soha nem tagadom meg azt hogy ahonnan jövök,
Nehéz értékesnek maradni a sok értéktelen között.
Még ha egyszer egyedül is maradnék a réten,
Én megfogadtam, hogy engem soha nem láthatnak térden.
A dal soha nem hallgat el bennem akkor sem, ha csak én maradnék ébren.

Horus - Láttam _ részlet

Annyi mindent láttam, amit még nem kellett volna

Láttam azt a boldogságot, amit mindenki hajszolna

Láttam könnyeket hullani, láttam a spanom a padlón

Láttam életem szerelmét, ahogy kisétál az ajtón

Láttam királyból lett koldust, meg koldusból lett királyt

Ezerszer elkövetni ugyanazt a hibát

Egy viharfelhőt, ami szebb eget tartogat

És hallottam a fejemben hangokat

Láttam hercegnőt a sarkon, láttam bohócot ki zokog

Láttam barátokat, kiket megtörtek a drogok

Láttam árván hagyott gyereket, láttam aggódó szülőket

És éreztem a füstöt, ami megtölti a tüdőmet

Láttam mindent, széthullott családokat

Az égen hullócsillagot, és valóra vált álmokat

Ökölbe szorult kezeket, italba fojtott bánatot

Egy veszett nemzedéket és egy meggyötört évszázadot

Horus - Délibáb _ részlet

Ne hidd el, hazudnak rólam,

Most hogy lehetnék jó fiú, ha mindig csibész voltam,

Én tudom jól, hogy félsz, hogy engem mindig hajt a vérem,

De a forró nap is nyugovóra tér az őszi éjben.

ahogy beléptél az életembe, gazdag ember lettem,

és hogy nem a pénz tesz boldoggá én rögtön észrevettem.

Vadnak születtem, te mégis megszelidítettél,

Ketten mindenkivel szemben nekünk nem maradt ellenfél.

megszűnik a világ, hogyha az oldalamon tudlak,

Én csak téged látlak míg mások az álmok után futnak.

Children of distance- Márványtábla helyett_ részle

Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma.
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét

Children of distance - Idegen _részletek

Hello! Gondoltam írok neked, úgysem beszélünk már

Az évek alatt berozsdásodott a sínpár

Remélem jól megvagy, nagyon régen láttalak

Nélkülem mentél tovább, hiába vártalak

Talán még emlékszel, de lehet, hogy csak én

Tudom, hogy milyen jó volt annak idején

A képek alatt lassan beporosodik a fal

Mikor lettünk ilyenek, hol szakadt meg a dal?

Megfogadtuk, együtt a végéig ha kell

Vajon ketten hibáztunk, vagy csak én rontottam el?

Én tettem valamit, vagy mind a ketten?

Te más irányba mentél tovább én meg itt rekedtem

Őrlődöm, keresselek újra vagy ne

De már az emlékek is nehézkesen ugranak be

Vigyázz magadra, nem feledem mit mondtál

Mikor még a barátom voltál

Barátom… keserűen ízlelgetem ezt a szót
Olyan régen láttalak, hogy az talán igaz se volt
Jól vagyok kifelé, de idebenn meg szorongok
A tükörben reggel egy idegennek mosolygok
Ha újra látlak, nincs semmi csak egy hello
A téma mi is lehetne: régi emlékek és meló
Nyomkodva a telót, nem figyelve egymásra
Idegenként nézek bele már abba a szempárba
A család hogy van? Feleslegesen kérdezem
De úgy teszem fel érdeklődve mintha érdekelne
Egy év is hosszú, de ennyi idő után
Nehéz olyat mondanom, hogy ne hangozzon bután
Megbeszélem magammal, hogy kin múlott végül
Az elpazarolt idő már soha meg nem térül
A néma tettekkel néma lettem
Pedig mi is lehettünk volna néha ketten…

Children of distance - Ha hallasz _ részletek

Egy síró kisgyerekként indultam, de tudtam felnövök,

A szülők szava felnevelt, megvigasztalt, ne félj kölyök.

Ha bánt az élet okkal teszi, nem öl meg csak erősít,

Ha megértésből építkezünk, úgy születik erős híd.

De mégis tudom gyakran mentem önfejűen előre,

Csak vitt az út és nem hallgattam barátokra, szülőkre.

A szerencsém elhagyott, minden kettévált a homályban,

A mocsárban feküdtem, miért nem vettem észre korábban.

Ha eszembe jutsz néha még szem nem marad szárazon
A múltunk emlékeit most már könnyeimmel áztatom
De várhatom, hogy átérezd, hisz fogalmad sincs róla még
Ha megint felhoznám a múltat tudom már nem volna szép
Feldolgoztam, nehéz volt, de segíts hogy ha hallasz!
Hogy ha figyelsz, és ott legbelül az emlékek közt tartasz
Segíts kérlek abban most, hogy el tudjalak feledni
Mert hiába is döntöttem el, tudjuk, hogy ez nem ennyi
A búcsú könnyű lenne, mégis megszakad a szívem
Az eszem hozzád oda húzna, de valami eltaszít benn
Tudom, hogy ez nem múlik el, és úgy írom meg ezt a sort
Hogy tiszta rólunk előttem a kép, pedig már nem ma volt
Legbelül az álmaimban szebb a kép a világról
Boldogság gyere haza! Már nagyon hiányzol!

Forgolódom éjszakák óta, farkas szemet nézek az ablakkal,
Nincs kedvem emberek közé menni meg jó pofizni sem nappal.
Csak a párnám vár rám, bár már látnám, hogy itt kelsz velem minden reggelen,
De még kapcsolatom sem volt igazán, nem szárad szerelem lelkemen.
16 voltam, a szüleim váltak, és gonoszok vártak a teremben
A jelenben álltam, nem találtam, csak álmomban láttam szerelmem
Pedig hányszor vágytam, akartam ezt, oly sok magányos éjjelen,
Ha elképzelem, hogy így döglök meg egyedül, elönt a félelem.
Ha iszik az ember, mondta anyukám, akkor igazán őszinte
Én nevetve sírtam, bár csak egyszer ittam magamat földszintre

Children of distance- Beforratlan sebek _ részlete

Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,

A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,

Könnyeim hullnak, a párnára borulva

Sírok egy végtelen könyvet lapozva.

Tudom már elmúlt, vége a szépnek,

Szépen lassan eltűnnek a képek,

Sebeim maradnak, nyitva a világnak,

Példát mutatva, gátat szabva hibáknak

Könnycsepp fut az arcomon mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram miért nem értelek? Mond, meg miért nem mondod azt hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,
Csak a fájdalmat kapom reggel beforratlan sebekkel, ébredek,

Lehullt az eső, hangom már a köddel száll az égig,
A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik.
Nem vágyom a jóra, nem vágyok dicsőítő szóra,
Soha nem kértem semmit az égtől, még nem jött el az az óra.
Csak egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett,
Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled.

Horus - Nincs mentségem _részlet

Hey, tudom nem vagyok egy szent, de

Mindig csak őszintén nézek bele a szemedbe

Nincsen titkom, már csak ez amire vágyom

Hogy kifulladva heverjünk az ágyon

Tudom, nehezen bízol, de hidd el nekem ez nem csak egy szerep

Soha nem tudtam milyen az amikor valaki szeret

Nem kell harcolnom, hogy megfeleljek neked

Mindig felkapom a fejem, hogyha meghallom a neved

Itt megtalálsz engem és én is téged

Együtt átvészeljünk, amikor seggfej az élet

Children of Distance - Pokol pora - részlet

Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést

De kaptam eleget hidd el, mellé félelmet meg rettegést

Most itt állok a szellő, fúj fülembe síró dallamot

A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok

Az ég felé nézek, kérdem, mit tegyek?

Valóság vagy álom ez? De fel nem ébredek…

Örökkévalóságnak tűnik minden pillanat

Mikor kósza emlékeim közt hallom, mézédes hangodat

Az idő elszállt, vége van a boldog napoknak

Búcsút intek minden megálmodott dolognak

Children of Distance -Vége_ részlet

De mit számít, hogy én mit érzek, megtörtént te megtetted.

Valamit nem adhatsz vissza tudod, kár volt elvenned,

De jobb lesz egyszer mindkettőnknek és úgy gondolok vissza rád,

Hogy a szép emlékek bennem élnek hiába is tiltanád.

Megtanultam, hogy a tüske ott marad az ember szívében,

A sok hülyeség után úgy éreztem örökre kiégtem.

Miért nem tudom elmondani anélkül, hogy ne fájjon,

Talán mert valahol nem akarom, hogy kettőnk útja elváljon

Children of Distance - Többet érek _ részletek

Néha elgondolkodom, hogy miért itt állok, és nem feljebb,
De anyám mindig mondta, legyen célom, ne csak menjek,
Lehetnék már gazdag, elszórhattam volna mindenem,
Lehettem volna rock sztár, úgyis iszom minden pénteken,
Én ember maradtam, te azt gondolod több vagy,
De annak kinek szája szitkot szór a szíve nem nagy,
Inkább kétszer szeressek, mint egyszer úgy találj rám,
Hogy gyűlölettel sírom tele az ágyam és a párnám,

Eltitkoltam sértéseket, elfojtottam érzéseket,
Gyomorgörccsel ébredtem és úgy indultam harcba,
Nem kaptam megértéseket, csak folyton lenézéseket
Nap mint nap vesztes csaták és másnap újra hadba!
Azt éreztem felrobbanok, hogy jobb ha mindent ott hagyok,
Még magamnak is gond vagyok, egy álom sziget hol lakok.
Nem láttam mi értelme van megvárni a holnapot
Mindenki rossznak gondol, csak én érzem benn, hogy jobb vagyok

Children of Distance - Szél támad _részletek

Diák vagyok csupán, és tanítók a falak,/
De éjszaka elszaladnak a papírról a szavak,/
Mikor az elgyengülő papír a sok gondolat megszakad,/
Pusztán a reményvesztettség tintája marad rég,/
Temettem mindent már, de megteszem ha érdekel,/
A közös jövőnk halott, mégis nekem csak élve kell,/
Hazudók porát fújja most a szél az aszfaltra,/
Ne félj a színek újra előbújnak hajnalra,/

Haragos a szívem, megdermed, ha támad a szél,/
Eltemet ez a föld, ha végleg beszövi a fátylat a dér,/
Kérlek vidd el a szavaim a porból, nem marad ennyi se már,/
Elengedem a szívem, de csak ott ahol senki se jár.

Hosszú az út, de vajon mennyi lehet még előttem?/
Az elmém életben van még, de testem erőtlen,/
Egy gerinctelen világ, ugye, nem is olyan szép itt,/
Addig nem lehetek új ember, amíg nem öltem meg a régit.

Children of Distance - Nem menekülök el _ részlete

Minden nap feladnám, nyomomban jár a baj
De néha minden olyan szürke, néha minden olyan szar, jah
Ezer veszély leselkedik rám mégis hajtok,
De aki nem fogja meg a padlót, abból nem is lehet bajnok
A világ romlott el, vagy csak a pálinkától szédülök
Hol a vég, mi jöhet még, ettől csak még jobban kikészülök
Elcsesztem szerelmet, elhajtottam sok barátot,
Elbuktam sok csatát meg harcot, de mégis kiállok
Megaláztak, megvertek, az álmom lebeg előttem
És vérző fejjel magányomban sem lehettem erőtlen
Felállok akkor is, összetörhetsz, de nem török meg
A rossz emlékek hajtanak, ahogy az évek tovább pörögnek
Megtanítanak arra, minden lépés más irányba visz
De a poros lábnyom előtt végig kell járnod a sáron is
Nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek,
De inkább kétszer szenvedjek, minthogy rossz útra lépjek.

Újabb reggel, megint úgy indulok el,
Hogy a kilátástalanság boldogságom torkát metszi el,
Lehajtott fejjel sétálok a melóba, hogy a szememben,
Ne lássák ezt az életet, melyet elásnának a helyemben.
Hazaérek hullafáradtan, belezuhanok az ágyamba,
Az álarcot ledobom, de mintha ezer démon támadna,
Mert az éjszakák is olyan feketék akár a nappalok,
A bennem lévő feszültségtől minden álmom zaklatott.
Újabb reggel, megint úgy indulok el,
Hogy a kilátástalanság boldogságom torkát metszi el,
De most az arcomra kínok között is felfestek egy félmosolyt,
Még akkor is, ha úgy érzem az élet eltékozolt.
Összeszorított foggal küzdök, a rossz hiába fáj
És két szívdobbanás között mégsem mondom azt, hogy kár,
Mert nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek,
De inkább kétszer szenvedjek, mint hogy rossz útra lépjek.

Follow The Flow: Világom_ részletek

Féltem a világom, amit kaptam tőled

Mert ami most van, nekem pont jó!

A világom, ami szép lett tőled

Meddig tartható?

Minden álmom, amit halkan szőttem

Most ordítom a színpadról!

Vajon a hangom a jövő hullámhosszán

Lesz-e hallható?

Itt a legjobb, a zene itt a leghangosabb
És elindulni is mindig van hova, ezért szeretem
Adom, hogy megfogd a kezem, és táncra fel
Hadd tűnjön a látszat el, mint a képzeletem
Hogy a viharban nem kapitánynak
Érzem magam, hanem apró apródnak
Ha körbenézek, nem látok senkit
És alattam csak egy rozoga csónak

Follow The Flow: Kivetett _ részlet

Itt a garantált igazságtalanság, ami jár

Az erősebb kutya hág, a féleszű a király

Ég a föld, ég a ház, felé repül a bomba

Egy tör hatalomra, hogy hármat öljön halomra

Persze mindenki mindig és azonnal ítél

Van kit megköveznek, mást imádnak ugyanazért

De mi csak tömjük, amíg nincs tele a kosár

Lejön ez a bőr, beteg ez a kor, ellep a mocsár

Nem sütöm le a szemem

Nem szegem le a fejem

Nem veszed el a helyem, az az ábra

Nem adod fel úgysem

Ember embernek farkasa

Az egész világot hazavágja

Kivetett vagyok

Sosem értettem az élet dolgait

Mert nekem minden olyan

Mintha sosem jártam volna itt

Annyira idegennek érzem

Nincs helyem, mennék

Egy nincstelen vendég vagyok

Ki nem tud búcsút mondani

Mint aki nem ide való

Mint aki nem ide való

Follow The Flow: Anyám mondta- részletek

Nem akartam rommá menni, 

egy életet mulattam át
Sokszor próbáltam jobbá lenni, 

de a szenvedély az utamba állt
Hiába mondják, hogy lassítsak, mert a sírba vezet ez az életvitel
Mégis bekötött szemmel nyomom a gázt, mert az életet valahogy élvezni kell

Anyu, Anyu mondd, miért szül a baj még több bajt?
Ha kitartok, könnyebb lesz majd?
Hogy legyek mindig jó, hogy ne ártsak másnak?
Ha magamnak is rossz vagyok társnak
Mikor múlt el az a perc, ami számított?
Mikor azt hittem, a csodára várni jobb
Miért van az, hogy a barátból ellenség lesz?
És a pénz csak éhessé tesz
Miért én maradtam alul, hogyha felvettem a kesztyűt?
Magam hajszoltam hasztalanul, hosszú éveknek lett ez a vesztük

Children of Distance - Bárcsak _ részlet

Angyalok a válladon, ördög a szívedben

Ördögi szerelmed sikerült megízlelnem

Volt pár szép napunk, de már véget ért

Nem hiszem, ha elmesélném megértenéd

Egy új bejegyzés, máshol kell kinyitni

Ha hallgatsz, rájössz mégsem volt idilli

Ezt nem én mondtam, emlékszel? Te magad...

A kép még előttem, a lelégzetem eladkad

De mondd meg őszintén, rád így ki várna?

Hát tudd meg végre! Én, mindhiába!

Most már évek telnek, nekünk észrevétlen

A válaszokat már csak félve kérem

Nincs annál rosszabb, mikor életed szerelme

Úgy láncol le, mintha élve eltemetne

Én vagyok az eredben a pulzus ami életethet

Te dobbansz a szívemmel, kérlek fékezz meg

Children of Distance - Add vissza az éveim _ részl

Nem érdekelsz az életemben

Nincs helyed, nem fékezek le

Hiába fáj a szívem, és csak mondom

Hogy nem élvezem, de

Túl sok az a bánat amit

A tüdőm miattad lélegez be

Az éjjelek üresek nélküled

És nem tudom, hogy miért te tetted

Kár volt az időt elpazarolni

Elvesztegetett évek lettek

Nem kellett volna elhanyagolni

Voltak akik már féltettek

De tévedtek, nem törtek meg

Nem hihetek többé a könnyeknek

Könnyebb lett, te elmentél

De hol van a sok év amit elvettél?

Elvesztegetett évek

Elpazarolt hónapok

Rosszul voltam akkor még

De azt hiszem már jól vagyok

Elvesztegetett évek

Elpazarolt hónapok

Rosszul voltam akkor még

Hát jól jegyezd meg végre azt, hogy...

Nem kell nekem semmi

Csak add vissza az éveim!

Nem számít a pénz

Csak add vissza az éveim!

OliverFromEarth: Idegenek _ részletek

Soha nem volt még így velem

Minden más lett hirtelen

Már semmi nem dúl fel

Minden gondom egy mosoly mögé bújt el

A világ fura testet ölt, mintha ellentétesen forogna a föld

Csak a madarak tudják az utam még, mintha felfelé zuhannék

Mintha a saját álmomban ébredtem volna

Minden olyan mintha csak rólunk szólna

Attól lett elvesztő, hogy nem csörög reggel az ébresztő

Az idő sokmindent átalakít

Megismerhettem egy más valakit

Totálisan elvakít, hogy benned valaki más is lakik

Talán, ez is te vagy

Akit nem ismertem még meg

Idegenek, vadak

Két teljesen más lélek

Már régóta figyelem
Ez az arcod tejesen idegen
Még sem hagy hidegen
Őszinte volt minden kimondott igenem
Más vagy mint gyereknek
Most valahogy máshogy szeretlek
Bennem ettől lett fény, hogy
A lányból nő lettél

Freddie- Napló _ részlet

Itt hever a padlón

Nyitva a naplód, az életünk

És nézem, hogy rólam

Mit mond a sok szótlan fehér betű

Bennem még hegyeket mozgat

Benned már nyomokat sem hagy

Nincs út hozzád

Intő jeleket nem láttam

Bár tudnám, hogyan is váltam

Láthatatlanná

Néma papír a közöny után

Legalább mondd el azt, hogy mi a hibám

Nekem a csend így még sohase fájt

Ha közös a múltunk, miért lapozol át

Miért lapozol át? Miért lapozol át?

Follow The Flow: Maradok távol_ részlet

Nem lesz több üzenet

Itt hagyom mindenemet

Megyek, amíg van erőm

Ott húzom fel a táboromat

Ahol a lábnyomomat

Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem

Mint csillag az égen

De ameddig tombol a tűz még bennem

Én hagyom, hadd égjen

Majd elmegyek, és ahol nem lát senki

Ott verek egy tábort

Ha a múltat nem tudom jóvátenni

Maradok távol

Az életem egy kalandregény

A társam a magány, a szeretőm a remény

Úgy megpróbálnám a szerencsém

De a balszerencse szerelmes belém

A szívem a motor, még várjon a pokol

Most szólok, hogy kicsit kések

Hogy hova sodort az élet

Elmondom majd, ha visszatérek

Follow The Flow: Porszem_részlet

Leporoljuk a történelem

Velünk ellepett könyveit

És nézzük, hogy válnak köddé vele

A nagy emberek lehullt könnyei

Hogyha egyszer megmásítják

Újraírjuk az életünk lapjait

És várunk, amíg már más is lát

Mi, a remény rabjai

Szerte a világban szelte a lábam

Már az országutak porát

Öröm és bánat, egyszerre jártak

Mint az ujjak a zongorán

Fejem fölött köröztek keselyűk

Az életem sosem egyszerű

Göröngyös út sötét éjjelén

Porszem vagyok, aki majd révbe ér

Follow The Flow: Nem tudja senki_ részletek

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem
Ködös a múltam, nem ismeri senki
Nincs otthonom, nincs hova visszamenni

Rohanok, hogy a nevem egy olvadó jéghegybe véssem

Félek, nem érem el

Életfogytig tart a vágy, de nincs aki féltsen

Mégsem érdekel

Azt mondják, hogy magasról lehet nagyot esni

Én ha elestem sem, álltam neki bűnbakot keresni

Néztem a szürke eget, azon tűnődtem, hogy lehet

Hogy ezer ágra süt a nap most is a felhők felett

Edda Művek: Régi barátság_ részlet

Fehér tálcán nyújtom át fáradt életem.

A csodák már rég megtörténtek, mégis hiszem, hogy

nem éltünk hiába szép szivünk rég kivájva, csak a dal marad,

mint egyetlen szerelem.

Edda Művek: Kínoz egy ének_ részlet

Süllyedő utakon elhagyott házak,

A kidobott tükrök valakire várnak.

Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények,

A házak fölött száll, kínoz egy ének.

Olcsó cigid, szívod és fújod,

Önmagad egyre, egyre nehezebben húzod.

Fejed lehajtanád, padra vagy földre,

De lesnek rád fák mögé rejtőzve.

Edda Művek: Egek felé kiáltottam_ részlet

Soha nem láttam még, hol kel föl a Nap

Soha nem aludtam át, éjszakáimat

Hínárszálak húztak le a mélybe

Önmagam állítottam félre

Zárt ajtókat nyitottam ki másnak

Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak

A lenyúgvó Nap mindig máshol ért

Ezer színnel borult rám az ég

Tartalom Edda Művek: A fémszívű fiú_ részletek

Fejed fölött múlnak el az évek

Nem tudod, mi lesz még belőled

Apád szavai mind lekoptak rólad

Érzed, nem szeretnek, átnéznek rajtad

A keresztútig mindennap eljutsz

Senki nem vár, nem jön eléd

Hazamennél, de nem kérnek belőled

Azt üzenik, maradj ott, hol eddig lehetté

Április

Egy hónapja elköltöztünk, mert anyának új munkahelye lett. Eddig vidéken éltünk,  főként miattam, és pont én vettem őt rá, hogy ne hagyja el a karrierjét miattam végleg. Nem igazán értem a munkája lényegét, de úgy gondolom fontos amit csinál, és szereti. A régészethez van köze.

Apa építő munkás. Hatalmas fémvázakat készít az építkezéseken, sok barátja van úgy tudom, akikkel messze utaznak, és mindíg máshova, ezért keveset látom. Csetelni szoktunk, és képeket küld magáról, a barátairól munka közben, és csoportképet a kész munkáról. Én pedig felteszem  egy blogba, mellé írom az érdekesebb történeteket. 

Ma Joshua fia megszületett, én is kaptam képet hajnalban róla, mert apa tudta, mennyire szereném látni. Most még nem hasonlít senkire, ráncos, vörös a sírástól, olyan mint egy apró öregember.  Anya mondta, hogy egy hét után a babák megszépülnek, a bőrük kisimul,  már nem vörös. Majd meglátom, kész csoda.

Gondolom velem is így történt. 

Azért kezdem most a blogomat, mert a pszihológusom azt javasolta, évente zárjam le a multat, és írjak le mindent amit addig tapasztaltam, mert segít elfogadni a változásokat, és megérteni a kamaszkort, amin nekem is muszáj átmennem, mint mindenkinek.

Nem akarok kamasz lenni. A szomszédunkban Elsi már 18 éves, és rengeteg gondot okozott a családjának. A mamája át jár panaszkodni anyához, mert neki nincs pénze pszihológusra, és anya művelt, meg okos, ezért felnéz rá. Na meg mindíg megkínálja vermuthal, amit, olyan mohón fogad, hogy látni is rossz. Észrevettem, hogy csak megjátsza a sírást.

Elsit már volt, hogy a rendőrök hozták vissza, és áthallatszott, mikor az anyja azt kiabálta, miattad lettem alkoholista. Nem akarom, hogy anya is így járjon.

Susana a pszihológusom nevetett, mikor elmondtam, és ez nagyon rosszul esett. Utána elnézést kért. Elmondta, hogy ő is ember, vannak természetes reakciói, csak ebben a munkában vissza kell fognia, és hát most nem sikerült. Elmagyarázta, hogy a gyerek sose hibás a szülője alkoholizálásáért, és nem kell aggódnom, anya rendben van, és ha dolgozhat majd, még jobban lesz, mert szereti a munkáját. 

Ekkor döntöttem el, hogy ráveszem, menjen újra dolgozni. 

Miattam maradt itthon, mert beteg vagyok, és nem tudott volna engem intézetbe rakni, mint mások. Apa se akart. Ezért mindíg hálásnak kell lennem akkor is, ha néha úgy érzem jobb lett volna hozzám hasonló gyerekek között élni. 

Persze ezt először nem tudtam. Nekem természetes volt, hogy este, sötétben mentünk az üres játszótérre, és a kutyám volt az egyetlen akivel ott labdázhattam, mert apáék azt figyelték jön e valaki. 

Mindíg bujkálnom kellett az emberektől. Ha jött a postás, a szomszéd, a szerelő, én már mentem is a szobámba, szólni se kellett, mert megtanultam, hogy ez fontos, elkerüljük a magyarázkodást.

Persze hallgatóztam néha, de legtöbbször nem is volt érdekes. Játszottam, rajzoltam tévéztem inkább, most meg netezek.   

A magántanárommal is online tartunk órát. Ő járt néhányszor nálunk, mikor kisebb voltam, de mostmár sok a diákja, és nemrég arra gondolt, hogy csinál egy osztályt, és mindenki Zoomon fog egyszerre bejelentkezni, és meg is ismerhetjük egymás hangját. A videot nem  fogja bekapcsolni, hogy senki se lássa a másikat, mert a betegségeink megnehezítené az egészet.

Ez pont most történt költôzés előtt, hogy megigérte, csak valamiért még nem tudta megcsinálni. Nem kapott engedélyt rá valakiktől, azt hiszem.

A lakásunk kisebb, de frankó a fürdőszoba, meg a konyha, minden új, és én imádom mikor bevásárolunk, és emberek közé megyünk végre.

Hogy meggyógyultam? Nos erre esélyem sincs. De itt senki nem ismer minket, és új életet kezdhettem én is. 

Az ötletet egy film adta, amiben a nagymama és az unoka költözött össze, mert a szülők elutaztak hetekre.  Megkértem anyát, nézze meg ő is. Neki is tetszett, hogy az unoka, felvállalta a nagyit, és együtt járkált vele, még szinházba is. Akkor mondtam anyának, hogy mi is csinálhatnánk így.

Tiltakozott, hogy ő még nem öreg annyira, de megmagyaráztam, hogy a nagyi én lennék. Akkor anya nagyon sírni kezdett. 

- Ne haragudj! 

- Nem haragszom.- s hogy felvidítsam hozzátettem, - Nem kapsz vermuthot.

És nevetett, mert értette a célzást. 

Hogy miért ment bele?  Mert igazam volt. Könnyebb így az emberek között, még, ha hazugság is. 

Tulajdonképpen szeretik ha hazudnak nekik. Ezért van annyi reklám.

Akkor most elmondom, hogy milyen az én személyes betegségem. 

Öreg vagyok. 

Úgy születtem, hogy a testem gyorsabban öregszik mint én.

Most pont úgy nézek ki, mint egy alacsony nagymama. 

Eddig nem jártam emberek közé, nem voltak barátaim, de mostmár, hogy anya vett nekem néhány nagyis ruhát, elmehettem vele vásárolni, és a valóban öregek beszélgetni kezdtek velem. Nem kellett elbújnom. 

Én nem ismerem a nagyszüleimet sem. 

Anyáék mindketten árvák lettek, csak nem kicsi korukban, hanem tizenévesen. Apa 17 , anya 12 volt, mikor ugyanahoz a befogadócsaládhoz kerültek. Van még öt ilyen "újtestvérük", így emlegetik őket. Néhányan apával dolgoznak a fiúk közül. A többiek elkallódtak anya szerint. 

Szerencsém van, hogy ők komolyan vették az életet, a tanulást, a munkát, és egymást.  Jó látni, mennyire összetartanak.

Azt, hogy betegen születtem, elfogadták, és inkább nem akartak több gyereket, hogy  ne kelljen neki is  betegen élnie. 

Olyan jó, hogy anya dolgozhat! Vidáman érkezik, rengeteget mesél. Sokat tudok mostmár a régészetről.

Apa itthon volt a költözés miatt velünk egy hetet! Megölelt!

Holnap az új orvosomhoz megyünk, aki genetikus. Tuti vért fog venni, meg ilyesmi. Már nem nyafogok, hagyni fogom. Az új kék ruhámban megyek, és kalapban, mint ha  egy híres szinésznő lennék. Be festettetük a hajamat is őszre, hogy hiteles legyen. Ma este anyával kipróbálunk pár kontyot, melyik áll jól. Nemsoká érkezik.

Rania vagyok, Fien édesanyja.

Nagyszerű napok voltak. Sokat nevettünk.  Elegáns hölgyként sétált mellettem, belém karolva a tavaszi fényben.  Egy öregúr még udvarolni is próbált neki. Milyen fiatalosan mozog, ezzel dicsérte.

Sosem reméltem, hogy így fogunk együtt lenni a szabad ég alatt.

Boldogok voltunk. 

De ma, teljesen váratlanul, megállt a szíve, és én nem voltam otthon. 

Senki se volt vele, hiszen elég nagy már. Ezért mertem újra dolgozni is.

Nem panaszkodott, így sejtelmünk sem volt, hogy mire van szüksége.  Nem lettek kisebb rosszullétei előttünk, a sápadtsága mindennapos volt rég.

Nem tudom boldog lehetett e egyáltalán míg élt. 

Emlékezzetek rá szeretettel!

A blogját most lezárom.

Ember kér, Isten segít, ember elbaltázza.  Pontosan így szokott történni.

Ó nem létezik az az istent hibáztató verzió. Az kamu. El mondom, miért.

Pl, most is itt ez a Sberbank mizéria, a háború ugye megkavarja a dolgokat. 

Na már mos, nekem ugye oda érkezik az a kis segély, mert ugye melóhelyem most épp nincs.

Okos ember lévén, megmozdultam, hogy mentsem amit lehet. Előbb imádkoztam, hogy ha lehet 

sikerüljön a jövőhéten érkező összegemet menteni. Be is ugrott, hála a magasságosnak, (hihetetlen, hogy

 még törődik velem...) ,hogy legegyszerűbb, és legbölcsebb bemenni oda ahonnan utalják a pénzt, és kérni, 

hogy inkább postán legyenek szivesek. Na, fel is hívom az ügyintéző hölgyet, aki mindíg rendes volt velem, 

hogy ugye csak személyesen lehet. Sajna nem mondta, hogy, de nem nála, ugyhogy dél körül mentem, 

tudva ő egyig fogad.

Ott kiderült, fentebb lett volna jó a harmadikon, de menjek a földszintre, kormányablak is megoldja.

Miközben leballagtam, beugrott a régebbi tapasztalat, hogy két hét is eltelik mire egy ilyet megoldanak, legutóbb 

valamelyikük ilyesmit mondott. Na jó, azért megcsinálom, legalább a többi pénz legyen menthető, mert ha most 

becsődölnek,  náluk marad a kis lovettám. Sajnáltam is azokat, akiknek több mani repül a zsebéből.

Megérkezem, sorszám, csüccs. A srác lógós napót tartott, pedig egyedül volt erre a feladatkörre, elment kávéért, 

ráérősen, egy órát várhattam rá. Végre megcsináltuk, papír kitölt, stb, mondja közben,  hogy ma sok ilyen Sberbankos jött 

ezzel a kéréssel, bizony 3. Egyik mondta, felhívta a bankot, és azt mondták, se ki, se be mármint a fizetés.. Tudtam, mert 

a neten fenn volt, hogy két nap zárva vannak most. Eszembe is jutott, hogy a kisebb fiamnak is ott ragad a pénze, majd beszélek vele mizu.

Hiánypótlós lapot töltöttünk ki, nekem gyanús volt, hogy nem jó választás, de alulra írtuk mit is akarok. Sajnos közölte, a lóvé már el lett utalva, max ha visszajön, postázzák ujra. Szomoruan gó hóm. Uram! Te megtetted amit lehetett, Thanks.

Egy bő óra mulva csörög egy csaj onnan, hogy ő az, aki rendezi az utalásomat. Tudok e a bankos gondról? Ő nem meri utalni, mi lenne, ha be jönnék kitölteni egy papírt, hogy hova máshov?

Köszönet, aranyos, st.! Tényleg jól esett, szerintem ez kevesekkel történik most. Persze, épp most voltam, igen, van papír, ha elkéri minden ok.

Nahát teremtőm! Te tényleg tudsz! Szeretem, hogy ilyen vagy, és hálás vagyok.

Újabb óra múlva, kicsaj megint csörög, mégis menjek be holnap, az a tuti. 

Másnap ottvagyok fél 10körül, kicsit késtem. Kérelem kezdetű papírt írunk, ez tuti jobb, de rá is kérdezek, miért nem jó a tegnapi. 

Hát ez még kell, mondja. De hát ugyanaz van rajta, csak az adószámomat nem tudom mondani, azt nem hordom magamnál, és neki sincs az iratokon. Leesik nekem, hogy az ajtón helyettesítésről olvastam a cetlit, így érthető, mi ez a kavar. Aláírom példányom elrakva, és megyek elfele, ujabb hálás köszönésekkel. 

Na itt indul be az elbaltázás. 

Az ember , ha szereti a többi embert még ismeretlenül is, segíteni akar.

Ajtóból vissza kanyarodok, meg keresem a tegnapi srácot, ma is ott van a helyén. 

Mondom neki, hogy jönni fognak még páran, csak szólok, hogy ilyet írjon, ne kelljen nekik visszajönni, mert hogy tegnap hálisten felhívtak, és stb.

Nem hálás, rögtön telefonál, kavarja a tényeket. Mondja, hogy öt perce vitték fel a tegnapi pairokat.

Mondom, a hölgy jól járt el, de nem érdekli, szóval ott hagyom, és bánt a lelkiismeret. szegény csajt ki fogják rugni mert szóltam?

Látszik, hogy vagy protekciós ez a pasi, vagy kisfőnök, úgy intézkedik. 

Tudom milyen vacak, mikor jól csinálod, és lecsesznek... szegény csajszi!!!

Magyarországon élsz te is....

A férfi, sötét ruhában áll, lába előtt sötét szürke kabát, amit elmélyültten néz.
Felsóhajt.
- Az igazság a valóság.
Szilárd dolog.
Az egyetlen, amibe kapaszkodhatunk.
Tudjuk, hogy ott van, és, mindíg visszatérhetünk hozzá, akármi is történt.
A fantázia, az csak úgy van.
Lebeg, képlékeny, elhajlik.
Arra fordul, amerre a vágyak hajtják. Azok a vágyak, amelyek éppen csak annyira érintik a valóságot, hogy hihető legyen számunkra, és mi máris jobban érezzük magunkat.
Tudjuk, hogy kevés esélye van igazsággá válni, de annyira kellemes, hogy nem akarunk tőle megválni.
Egy kis ideig biztosan nem.
Csak aztán belénk mar mégis, mert miközben elszakít a valóságtól, és idióta foglyává tesz, arra várunk, hogy mások is elfogadják, és valóságként éljék meg azt, amit magunkról almodunk.
Mikor ezt nem teszik, megharagszunk a valóságra, és ellenségnek tekintünk minden jószándékút, aki szeretettel, de ébresztgetve közelít felénk.
Ó, milyen fájdalmas egy helyzet!
Mekkora kín kiszakadni émelyitő kötelékéből!!!
Mekkora üresség vesz minket körül, mikor kitekintünk puha fogságából, és rádöbbenünk, hogy már éveket rabolt tőlünk el!
Hasztalanná lettünk....
Az önbecsülés hiányát sikoltva vesszük tudomásul, de még mindíg menekülnénk vissza, ha az igazság ténye lemondásra ne kényszerítene.
Itt megállunk.
Megtörve, de újra kezünkbe vesszük a tényeket, mint egy eldobott kabátot.
Komor elszántsággal folytatjuk a valódi létezést,- lassan felemeli a kabátot, a vállára teríti, - egy emlékkel a szívünkben, amihez már sose térünk vissza,
és lassan elfog minket a megelégedés, mert most .... már szabadok vagyunk. -
Felemelt fővel távozik.

Megfizettem minden percért,
mi boldogságot adhatott.
Nem élveztem életemben
alig négy öt szép napot.

Megfizettem minden órát,
százszorosan,az úton.
Kínjaim, mind eltörölték,
emlékezni sem tudok.

Félve nézek a jövőbe.
Szépet többé ne adjon!
Maradok így összetörve.
Inkább békében hagyjon!

Ne kérdezd, hogy hogy is történt,
hogy lelkembe két kést döfött!
Ó én balga, harcra hívtam...
éppen őt, az Ördögöt.

Vesztettem, de nem csodálom.
Hisz én csak ember vagyok.
sokan vannak, csalva élnek
idelenn a Démonok.

Nyüszítve, majd falat kapartam,
akarta, hogy gonoszt tegyek,
Vagy ha nem hát, úgy ült rajtam,
teljes szívből rettegjek.

Nem értettem, épp csak tűrtem.
mi történik bennem ott.
Halk imába menekültem,
akkor gyorsan elfutott.

Persze, messze azért nem ment,
talált csatlóst százat is.
Gúnyolnak és megsebeznek.
Vállalom, had fájjon is.

Azt azért elérte végül,
hogy reményem elhagyott.
Azóta már félő szívvel
fogadom a holnapot.

Élhetnék én, ha hódolnék,
NEKI... ó ezt jól tudom.
De inkább teljen ürességgel,
minden egyes holnapom!