Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hardy : Feketerigó a homályban
Ernest• 2015. február 24. 04:23
Hardy : Feketerigó a homályban
A parkerdőnél meglepett
a fantomszürke Fagy;
még bámulta a roncs telet
vörös szemmel a Nap.
Mint széttört lantok, a pagony
karcos volt és kusza,
s ha járt is lélek az úton,
fázott és ment haza.
Gyászdalt jajongott a kimúlt
Század fölött a szél:
teste a táj s az elborult
Menny a kriptafödél.
Nedv nem fakadt, rügy nem bomolt
a dermedt földtekén;
aminek szíve-lelke volt,
kihűlt, akárcsak én.
Ekkor megcsendült odafönn
a vihar rázta gally,
s felröppent a nagy-nagy öröm
Szárnyán egy kicsi dal.
Borzas tollú, apró, beteg,
csupa-csont vén madár,
Rigó volt, kit megihletett
a növekvő homály.
Hallgattak a dombok, a fák,
s tudtam, nem mondható,
mért jósol boldog éjszakát
e révült trillaszó,
de elhittem: így fedi föl
a rejtőző Okot,
az áldott Reményt, amiről
Ő tud s én nem tudok.
1900. december 31.
Törölt tag2015. február 27. 17:44
Törölt hozzászólás.