Bakos Erika - Verseim

BakosErika•  2022. június 30. 20:08

Meleg van

 Bugyi rohasztó ez a meleg

szétizzadt napok cammognak

az aszott legelőkön. Lehajtott fejjel

tehenek kutatnak egy-két

 zöldebb fűszálért.

Esőért röpködnek a fecskék, 

szúnyog lárvák besűltek

a valaha még itt tócsa volt földbe.

Pihegő tyúkoknál vizet cserélek

és vár a kertem is, áhitozik

az esti locsolásra.

Örömmel vagyok ott, 

inkább mint a tv semmitmondó

baromságait nézzem.

Háború, válság, mindenütt ez van.

ha engem nem is érdekel, 

még nem vagyok vak és süket sem, 

talán csak sejtem mi folyik a világban.

Isten gyomra görcsben rándul.

Sok szemetet hordott össze a szél.

Hogy ki lesz az újrahasznosítható

egyszer majd kiderül.

Bugyi rohasztó ez a meleg.

Eső kellene már....

 

 

 


BakosErika•  2022. április 30. 15:43

Anyakönnyek a háborúban



Nèzd csillagom, már hajnalodik,

összefolyt az ég vére a földdel,

testem melege megóv ne félj,

Hamar itt a nyár és a fű is zöldel.


Tudom, fejünk felett halalmadár köröz,

de te ne félj, --(Apa örökre elment,) 

fekszik az agyonlőtt emberek között.

Az én szívem már csak miattad ver bent.


Ne sírj csillagom, mesélek neked,

a kék madárról, a szavak erejéről, 

csak ne lásd a könnyeim, -anya szeret,

mikor lesz vége Isten kegyelméből...


Árva labdák a téren, egy anyasziv

mennyit bír még e végtelen világon,

míg gyermekké nevel engem is a hit,

fájdalmat a visszatérhetetlen múltba kiáltom.





BakosErika•  2021. november 13. 21:08

Szürke napok


Fénytelen a lét, miközben

hív az àgy üresek a szemek.

Fájnak a napok, szürkék.

Reccsenő ágakra köd szitál.

Levelekre ír november,

ám a kódot csak isten tudja.

Égő csipkebokor a szív,

torokban ütemre dobban,

míg tüskéi covidot szaggat.

Földet szánt a gondolat, 

retteg, ágyruhát húztak 

a mindennapok...

*

Nehezen

viselem fárasztó nyűgét.

De Isten segít és felemel.

Remélem...

BakosErika•  2021. október 20. 09:52

Gondolatok 65 év után

Azt hittem, hogy a belém vésett múlt 

és szabadság vágy a korommal jó 

messze jár, de nem így van, valahol

még hallom és érzem a kitörni akarást, 

a szavak néma sikolyba fulladását, 

vagy az ökölbe szorult kezek fájdalmát.


Hatvanöt éve próbálták elnyomni

az akkor még elnyomhatatlan ideát. 

Sortüzeket és megtorlásokat hozott 

a nép hithű szabadság keresése. 

Piros szegfűt és piros lobogót dobott

síró anyák ölébe, miközben éles 

golyóval kivert ingek vörösét többé 

nem mossa le a bánat. Számtalan 

ember próbált szebb. jövőt teremteni, 

de csak vér száradt a hideg vasakra.

Ma mit tudtok erről, emlékszik még 

valaki a tankok keserves morajára,

pufajkás verő emberekre, a börtönök 

vér és húgyszagára? Már nem... 


Otthon ez nemvolt beszéd téma, 

de sokszor elcsíptem egy-két szemrebbenést, 

mikor apám és nagyapám egymásra nézett, 

a kegyetlen múlt izzott a levegőben. 

Már rég elfajzott a szegfűk vöröse, 

és a szivárvány összes színében

próbálnak újra eszmét, elfogadást 

és demokráciát önteni a fejekbe, de

akiben ott van, nincs szüksége rá. 

Akiben nincs, annak falra hányt borsó. 

Hit és Nemzet elcsépelt mantra,

nekik sosem számított a haza akarata.


Ismét sok a megmondó ember, az

én jobban tudom, mint te ember, de

ők próbálták-e megállítani a tankokat, 

vagy netán most megállítanák-e őket? 

Fel adnák-e a hitet, jellemet, családot

a szabadságért, mint az akkoriak, vagy

csak fotelhuszárai ennek a kornak, 

öntörvényű szellemiségei a múltnak. 


Emlékezzünk! 


A harc még be sem fejeződött, 

talán mindenki lát mindent, 

talán mindenki hall mindent... 



BakosErika•  2021. szeptember 20. 18:34

Sorsok és eszmék


Sötét utcák, mély szegénység. 

Megtört arcokat ráncol a kétség. 

- Sorsokba temetve. 


Kisirt szemű anya Istent vádol. 

Átkozva mindent aprót számol. 

- éhes a gyereke. 


Hatalmas tenyér rendet tanít. 

Apró hátgerincről csendet hasít. 

- Vörösödő eszme. 


Közöny és pohár, mi öl hamarabb, 

ha kurva a rendszer, melyik szarabb. 

- Hazudnak reggel és este. 


Régim kicsit átirva.