Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tizenhat élet ( emlékezés )
BakosErika• 2018. január 20. 09:56
A rideg hófedte lankákon ma
angyal-lelkek száguldanak,
dacolva a széllel, kipirult arccal...
Mért ültet olykor-olykor
Isten halálfélelmet a szívekbe?
Nem látja meg az anyakönnyeket,
nem hallja az apák ökölroppanását?
- Tizenhat gyermeket szólítottál,
tizenhat életet elvettél, miközben
"lábuk nyomán liliomok nyíltak..."
Szürke városra gyulladt a hajnal,
megolvasztotta a hegyeket
és megrepesztette a szíveket.
"lábuk nyomán liliomok nyíltak"... - legenda
BakosErika2018. január 23. 20:29
@Mikijozsa: @skary: @hextorini: @kevelin: @gosivali: @csillogo: @Rozella: @merleg66:
Drága Barátaim.
Nagyon szépen köszönöm az olvasást, tavalyi versem, csak kicsit átírtam.
Szeretettel láttalak benneteket.
merleg662018. január 21. 20:00
Kedves Erika! Szívbe markoló megemlékezés...azt hiszem az emlékük soha nem foszlik köddé...Szeretettel gratulálok versedhez.
Rozella2018. január 21. 19:54
Ez a szörnyű tragédia ugyanúgy be nem gyógyuló sebeket és fájdalmat hagyott, nemcsak a hozzátartozók és barátok, ismerősök, hanem nagyon sok ember szívében, lelkében, mint korábban a deutschlandsbergi, vagy még korábban a pörbölyi... / sajnos tavaly a kórházban meghalt a 17. áldozat is.../ Isten óvja a lelküket... :(
csillogo2018. január 21. 19:27
nagyon megható a vers és szinte feldolgozhatatlan
Erikám :((
gosivali2018. január 20. 13:05
:( Legyen áldott a drága emlékük!
kevelin2018. január 20. 12:46
nagyon szép emlékezés
hextorini2018. január 20. 11:26
Nagyon szépen leírtad... Nyomasztó emlék, értelmetlen veszteség volt... szegény gyerekek... és szüleik... :(
skary2018. január 20. 10:36
ámen
Mikijozsa2018. január 20. 10:00
nagy tragédia - szinte reszketnek a szavak