Tizenhat élet

BakosErika•  2017. január 22. 20:56


„A tengerpartot járó kisgyerek"
sem fél jobban a víztől, mint aki
a rideg hófedte lankákon száguld
a széllel s kipirult arccal.

Mért ültet mégis olykor-olykor
Isten halálfélelmet a szívekbe?
Nem látja meg az anyakönnyeket,
nem hallja az apák ökölroppanását?
- Tizenhat angyalt szólítottál,
tizenhat életet elvettél, miközben
„lábuk nyomán liliomok nyíltak...”

Szürke városra gyulladt a hajnal
és megolvasztotta a hegyeket,
amelyet „ egy egész tenger zúg(ja)
mégis vissza. „

Idézet rész - Pilinszky János - Egy szenvedély margójára
"lábuk nyomán liliomok nyíltak"... - legenda

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

BakosErika2017. február 2. 20:22

@bakonyiili: @Andicsek: @Kicsikinga:
Ilike, Andikám és Kingám.
Nagyon szépen köszönöm.

BakosErika2017. január 30. 18:31

Köszönöm szépen, Gábor!

BakosErika2017. január 29. 15:34

Rózám, köszönöm.

BakosErika2017. január 27. 18:39

Köszönöm szépen, Marikám.

Kicsikinga2017. január 23. 20:03

Elolvastam Erikám!
Megrendülve.

Andicsek2017. január 23. 17:44

......😦

bakonyiili2017. január 23. 15:10

Erika! Nagyon szépen írtad!
Fájó szívvel olvastam!

merleg662017. január 23. 12:37

Nagyon szép és fájdalmas vers!

Rozella2017. január 23. 08:13

.......

csillogo2017. január 22. 21:20

........
igen elvette a tizenhatot... földi ész nem fogja fel miért...
Drága Erikám - meghajolt a szívem!