Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Támár
BakosErika• 2017. november 10. 05:51
Vérpiros gyalázat az ágyadon,
gyolcsruhád széttépett halom.
Arcodon szürke mélabú árnyalat,
- sértett önérzet gyűlölt vágyat ad.
Tarka szoknyán körmeid nyoma,
egy szégyenfolt lesz a bűn záloga.
Mögötted bezárattak az ajtók,
enervált őrület fakasztott jajszót.
Testeden cipeled a próféciát,
az erőszakot sokan családban élik át.
Áldozat a jövő, mindennek vége,
„így múlik el a világ dicsősége”.
BakosErika2017. november 28. 19:38
@Rozella: @Ametist: @Törölt tag: Drága Rózám, Ildikó és Liwet.
Köszönöm szépen.
BakosErika2017. november 22. 19:50
@Eszter37: Köszönöm, kedves Eszter.
BakosErika2017. november 18. 15:59
Köszönöm szépen, drága Kinga.
BakosErika2017. november 17. 06:19
@Pera76: Igen, Erikám.
köszönöm szépen.
Törölt tag2017. november 11. 15:17
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2017. november 11. 11:07
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2017. november 11. 10:30
Törölt hozzászólás.
Ametist2017. november 11. 08:01
Sajnos ilyen is van, jól megírtad Erika!
BakosErika2017. november 11. 06:26
Köszönöm szépen, Miki.
Rozella2017. november 10. 18:54
Nagyon erős vers!! 12 sorban egy sajnos valós élet-dráma... :(
Eszter372017. november 10. 09:58
:(
Kicsikinga2017. november 10. 09:28
A "de", az "Te" szeretett volna lenni! Bocsánat!
skary2017. november 10. 09:27
a világ ilyen..volt van lesz
Kicsikinga2017. november 10. 09:27
Egy jó költő, azonnal verssel reagál az éppen aktuális világi helyzetekre, és ezt Erikám, de magas, művészi fokon tetted, most is!
Pera762017. november 10. 08:34
Sok Amnon van, sajnos...
Mikijozsa2017. november 10. 07:34
családi erőszak gyermekkoromban ismertem ennek a jelentését később elfelejtettem és e vers olvasás közben mégis sokminden eszembe jutott újra, gratulálok