Régi búcsú

BakosErika•  2019. november 22. 09:35

Szonett játék

Menj, szemem ablakvizén olvadó
búmat ne lásd, mielőtt még bántanád
törekvéseim, fölkavar s, hátravág
az érzés, hogy most a csend volna jó.

Lét hamujában elégett képkeret,
kormos fotója rejti, hogy vad vagyok,
ám magába nyelt a jövő, hajlatok
vágy illata fényévekre édesebb.

Ne félj, velem vannak az éjszakás
csillagok szavak pusztáin, fél varázs
hogy tudom, úgy is magadat mentenéd.

Múlttá rebben a tudat, hogy földedet
tapostam, elment ki régen ölbe vett,
és verssé vált e néma párbeszéd.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2019. november 28. 20:52

"Múlttá rebben a tudat, hogy földedet
tapostam, elment ki régen ölbe vett,
és verssé vált e néma párbeszéd."
"Játék" de komoly - megérintett Erikám!

Zsuzsa03022019. november 23. 15:17

Nagyon szép!

skary2019. november 23. 09:51

jáájjjj

Mikijozsa2019. november 22. 15:14

vágy illata visszafelé ha terjed....de láb utána nem mehet, gratulálok a vershez, nagyszerű - remek

Törölt tag2019. november 22. 13:22

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. november 22. 11:21

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. november 22. 10:26

Törölt hozzászólás.