Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Óvlak
BakosErika• 2016. október 29. 08:13
Ma vérszínű sebek marnak, míg
bordarácsaim mögött megrepedt szív
tintája festi a hiányok szövetét,
egy szerelmet, s az elmúlás névjegyét.
Fekete ruhát húz rám ez a nap,
némaságom széttört tükördarab,
mindegyiken téged kereslek,
hiába múlnak az évek, még szeretlek.
A sötétben gyertyaláng fénye,
„tépett dallam”(ot) vetít az égre,
„lépte belőled szakad ki,
„magad vagy kit restellsz összerakni,”
mint Isten ezt a széthulló világot,
...még óvom felhő arcvonásod.
( Az idézett rész Radnai István - Gyűrött vászon című verséből való )
BakosErika2016. november 6. 14:44
Köszönöm, kedves Aranka!
Törölt tag2016. november 3. 18:14
Törölt hozzászólás.
BakosErika2016. november 3. 17:12
Köszönöm szépen, Marikám.
BakosErika2016. október 31. 06:10
Nagyon szépen köszönöm Rózám.
miriam2016. október 30. 14:42
Gyönyörű!
merleg662016. október 29. 21:46
Nagyon szép vers, Erika!
Pflugerfefi2016. október 29. 21:46
Szomorú , szépséges, és fájdalmas!
arany522016. október 29. 20:20
Szomorúan szép
csillogo2016. október 29. 08:42
Szépséges... Erikám! :)
Rozella2016. október 29. 08:38
"Fekete ruhát húz rám ez a nap,
némaságom széttört tükördarab,
mindegyiken téged kereslek,
hiába múlnak az évek, még szeretlek."
.... ölelésem Erikám! Te viszont gyönyörűen "összeraktad"! ...