Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ötvenhat
BakosErika• 2018. október 22. 17:09
Még furcsa fény ül...
Szorosra zárt szemekben
megállt az idő.
A nép javait,
bíbor madár csipkedi.
Telhetetlenség.
Aszfaltba égett
ötvenhat. Vértócsán jársz,
öntudatlanul.
Kárhozat a múlt.
Emlékek böfögnek fel.
Torokban éget.
Tankok nyomában
nagy tüzeket gyújtanak.
Kihajt a jelen.
Mikijozsa2018. október 28. 09:00
a dráma még ma is ott a lábak alatt a vértócsák a szenvedés melyet szőnyeg alá hiába söpörtek - a jelen nem felejt, a jövő ismeretlen, gratulálok versed igazi kőbe véshető aktualitás, sajnos aligha orvosolható, szép vasárnapot kívánok gratulálva a vershez
BakosErika2018. október 28. 07:07
@skary: @merleg66: Köszönöm, hogy olvastatok.
csillogo2018. október 24. 08:27
"torokban éget" - de legalább már lehet beszélni róla, volt időszak, hogy nem --------
Törölt tag2018. október 22. 21:02
Törölt hozzászólás.
Rozella2018. október 22. 20:17
"Aszfaltba égett
ötvenhat. Vértócsán jársz.
Belülről látod."
Sok időnek kell még eltelnie, hogy a kép tisztuljon... Jól látod!
DonGiovanni2018. október 22. 18:47
1956 nem erről szólt! Inkább emlékezz a magyar hősökre!!!
merleg662018. október 22. 18:45
A történelem,
mint annyiszor, ismétli
ismét önmagát.
skary2018. október 22. 18:33
aha :) kihajt putyin apánk :)