összehordva

BakosErika•  2017. február 4. 15:27


összehordott élet
utak dallamok
semmivé válok
egyedül vagyok
mélyek a sebek
a szavak ereje
darabokra tört
igazság kenyerek
- mit akarsz Isten
engedj játszani
engedd még a létet
ne akarj ártani
gazdag-szegényen
betűk és porszemek
ez marad utánam
ha „én már nem leszek”

Parafázis -  Juhász Gyula: Mit akartam? c, versére

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

BakosErika2017. február 15. 15:32

@csillogo: @Molnar-Jolan: @merleg66: @Ametisz: @Rozella: @seamiller: @Steel: @gosivali:

Drága Barátaim, nagyon szépen köszönöm, hogy olvastátok a versem.

BakosErika2017. február 7. 18:04

@Mikijozsa: @skary: Köszönöm, hogy olvastatok.

Rozella2017. február 5. 20:13

Tökéletesen belesűrítetted az eredeti vers mondandóját is, valóban remek parafrázis lett! Gratulálok Erikám!

gosivali2017. február 5. 20:03

Szeretem-vers. :)

Steel2017. február 5. 19:57

Komoly, mély vers. Erikásan szép, csobog mint a patak...

Törölt tag2017. február 5. 14:06

Törölt hozzászólás.

Ametisz2017. február 4. 23:24

Nagyon jó lett Era!

merleg662017. február 4. 21:44

Csak így egyszerűen: Remek!

Molnar-Jolan2017. február 4. 20:54

Igen, ez van, Erikám. :)

csillogo2017. február 4. 20:49

oh, tudom hogy játék, remélem még engedi, hogy élj....
ölelésem!

skary2017. február 4. 17:35

aha a sémmi :) mint énutánam :) bár nyugi...mindenki után :)

Mikijozsa2017. február 4. 15:38

"betűk és porszemek
ez marad utánam
ha „én már nem leszek”
drámai befejezés, dehát az élet már csak ilyen, mert aki egyszer megszületik annak eljön a vég is. Ám nem kell még sietni véle