Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Napok és éjek
BakosErika• 2018. november 24. 18:08
Napok és éjek
Törött üveg mögött kiállt a sötét,
bent árnyakat vet a kinti lámpafény,
öreg asztalfiában szú leli örömét,
kóbor macska alszik rongyos kanapén.
*
Szörnyeket zabál lassan a pirkadat,
s fények ébresztik az ásítozó várost,
maszkok mögé rejt éjjeli vágyakat,
míg sietős a nappal, az út célirányos.
*
Esti vizek mosnak törött üveget,
a múlt éles szája sötét árnyakat szít,
ez a körforgás altat és éleszt tüzeket,
Isten küld, de mindig visszahív.
csillogo2018. november 27. 07:43
"Esti vizek mosnak törött üveget,
a múlt éles szája sötét árnyakat szít,
ez a körforgás altat és éleszt tüzeket,
Isten küld, de mindig visszahív."
Mert csodálatos ember vagy, és a küldetésed nagy szeretettel végzed... Erikám nagyon tetszett!
Steel2018. november 25. 18:30
Remek vers...megérint és gondolkodtat. Ölellek.
Kicsikinga2018. november 25. 14:35
Érezni a hangulatot, drága Erikám!
Molnar-Jolan2018. november 25. 09:12
Erikám, az is lehet, hogy mindez csak önszuggesztió. Ölellek.
Mikijozsa2018. november 24. 22:24
minden ki van már tekeredve, s az ásító város valahogy a háttérhatalmak játéka, gratula a vershez
Törölt tag2018. november 24. 21:33
Törölt hozzászólás.
skary2018. november 24. 21:09
a fenesétugggya...hív-e?