Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mondd Anyám!
BakosErika 2014. november 18. 17:00
Mondd Anyám,
miféle szerelem érlelt,
amikor karmádat cipelve
sírtam magam ebbe a világba?
Mosdatlan bőrömre száradt
méhed vére, szememben még
égett Isten jelképe...
S miközben könnyed lemosta
születésem mocskát,
fázós felhők mögé bújt a február.
Láttad az utam kezdetét,
elsőnek érezted testem melegét,
mégis egyedül indultam el...
- Ma ismét egyedül élek,
épp ugyanúgy, mint te.
Mindketten elvesztettünk valakit,
Apát és Szerelmet egyaránt.
Kötelékünk a talajból felszivárgó
Egy vagy belőlem
és Egy vagyok belőled érzés.
Már mélyre véste az idő
arcod ráncait, s a szemedből
kipergő évek megkövültek
gerinced görbületén,
én most is szeretlek Anyám,
és vigyázom lassuló lépteidet,
amíg az Isten engedi...
Mikijozsa2014. december 13. 08:21
Nagyon jó vers, csak nem értem ezt a sort: "születésem mocskát", szerintem kissé kilóg belőle. Vagy nem?
Gratulálok jókat írsz
Törölt tag2014. december 13. 07:42
Törölt hozzászólás.
BakosErika2014. december 13. 07:23
Jolikám, Attilám és Marikám, köszönöm, hogy olvastatok.
Ölelésem.
BakosErika2014. december 5. 19:35
Kingácskám, Beus köszönöm szépen.
Ölelésem.
BakosErika2014. november 21. 17:42
Köszönöm szépen, drága Zsú!
Ölellek.
BakosErika2014. november 20. 17:04
Köszönöm szépen, Andikám!
Ölellek.
pepo2014. november 19. 19:44
én most is szeretlek Anyám,
és vigyázom lassuló lépteidet,
amíg az Isten engedi...
BakosErika2014. november 19. 19:40
Köszönöm szépen, Skary!
pauleve552014. november 19. 14:40
Megható, csodálatos!
rozsika532014. november 19. 12:13
Drága Erikám..ez olyan csodás...gratulálok szeretettel:)
Pera762014. november 19. 08:48
Nagyon-vers.
Ölelésem...
Ametisz2014. november 18. 21:56
Csoda a szeretet himnuszán!
csillogo2014. november 18. 21:05
"Már mélyre véste az idő
arcod ráncait, s a szemedből
kipergő évek megkövültek
gerinced görbületén,
én most is szeretlek Anyám,"
Szívszorító... drága Erikám - szépet írtál!
bel_corma2014. november 18. 20:25
Gyönyörű, megindító sorok... Szépséges versedhez gratulálok!
Molnar-Jolan2014. november 18. 20:01
Gyönyörűű...és szívszorító is. Ez az egymásra utalt szeretet valahol olyan szomorú.
beam2014. november 18. 18:35
sok sok puszim!
Kicsikinga2014. november 18. 18:31
Csodálatos verseket írsz, Drága Erikám!
10082014. november 18. 18:28
"Mosdatlan bőrömre száradt
méhed vére, szememben még
égett Isten jelképe...
S miközben könnyed lemosta
születésem mocskát,"
Erikám, hihetetlenül jó verset írtál
születésről, életről, halálról,
szeretetről, összetartozásról.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Ölelés, Zsu
Andicsek2014. november 18. 18:12
" én most is szeretlek Anyám,
és vigyázom lassuló lépteidet,
amíg az Isten engedi... "
Megható..,gyönyörű vers..,
Szeretettel ölellek: andi
skary2014. november 18. 17:00
ámen