Mondd Anyám!

BakosErika•  2014. november 18. 17:00


Mondd Anyám,
miféle szerelem érlelt,
amikor karmádat cipelve
sírtam magam ebbe a világba?
Mosdatlan bőrömre száradt
méhed vére, szememben még
égett Isten jelképe...
S miközben könnyed lemosta
születésem mocskát,
fázós felhők mögé bújt a február.

Láttad az utam kezdetét,
elsőnek érezted testem melegét,
mégis egyedül indultam el...
- Ma ismét egyedül élek,
épp ugyanúgy, mint te.
Mindketten elvesztettünk valakit,
Apát és Szerelmet egyaránt.
Kötelékünk a talajból felszivárgó
Egy vagy belőlem
és Egy vagyok belőled érzés.

Már mélyre véste az idő
arcod ráncait, s a szemedből
kipergő évek megkövültek
gerinced görbületén,
én most is szeretlek Anyám,
és vigyázom lassuló lépteidet,
amíg az Isten engedi...


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2014. december 13. 08:21

Nagyon jó vers, csak nem értem ezt a sort: "születésem mocskát", szerintem kissé kilóg belőle. Vagy nem?
Gratulálok jókat írsz

Törölt tag2014. december 13. 07:42

Törölt hozzászólás.

BakosErika2014. december 13. 07:23

Jolikám, Attilám és Marikám, köszönöm, hogy olvastatok.
Ölelésem.

BakosErika2014. december 5. 19:35

Kingácskám, Beus köszönöm szépen.
Ölelésem.

BakosErika2014. november 21. 17:42

Köszönöm szépen, drága Zsú!
Ölellek.

BakosErika2014. november 20. 17:04

Köszönöm szépen, Andikám!
Ölellek.

pepo2014. november 19. 19:44

én most is szeretlek Anyám,
és vigyázom lassuló lépteidet,
amíg az Isten engedi...

BakosErika2014. november 19. 19:40

Köszönöm szépen, Skary!

pauleve552014. november 19. 14:40

Megható, csodálatos!

rozsika532014. november 19. 12:13

Drága Erikám..ez olyan csodás...gratulálok szeretettel:)

Pera762014. november 19. 08:48

Nagyon-vers.
Ölelésem...

Ametisz2014. november 18. 21:56

Csoda a szeretet himnuszán!

csillogo2014. november 18. 21:05

"Már mélyre véste az idő
arcod ráncait, s a szemedből
kipergő évek megkövültek
gerinced görbületén,
én most is szeretlek Anyám,"
Szívszorító... drága Erikám - szépet írtál!

bel_corma2014. november 18. 20:25

Gyönyörű, megindító sorok... Szépséges versedhez gratulálok!

Molnar-Jolan2014. november 18. 20:01

Gyönyörűű...és szívszorító is. Ez az egymásra utalt szeretet valahol olyan szomorú.

beam2014. november 18. 18:35

sok sok puszim!

Kicsikinga2014. november 18. 18:31

Csodálatos verseket írsz, Drága Erikám!

10082014. november 18. 18:28

"Mosdatlan bőrömre száradt
méhed vére, szememben még
égett Isten jelképe...
S miközben könnyed lemosta
születésem mocskát,"

Erikám, hihetetlenül jó verset írtál
születésről, életről, halálról,
szeretetről, összetartozásról.
Köszönöm, hogy olvashattam.

Ölelés, Zsu

Andicsek2014. november 18. 18:12

" én most is szeretlek Anyám,
és vigyázom lassuló lépteidet,
amíg az Isten engedi... "

Megható..,gyönyörű vers..,
Szeretettel ölellek: andi

skary2014. november 18. 17:00

ámen